Írországban legalább akkora probléma az alkoholizmus mértéke mint Magyarországon, az írek mégis több figyelmet fordítanak a megoldásra. Nemrégiben röppent fel a hír, hogy az ír Kormány egészen drasztikus törvényi változtatásokra készül annak érdekében, hogy féken tartsa az alkoholizmust az ír társadalomban. Nem könnyű a feladat, lévén az íreket legalább olyan erős érzelmi szálak kötik a sörökhöz és a whiskeyhez, mint minket magyarokat a borhoz és pálinkához. A mostani kormányzati próbálkozást azonban messze megelőzte a civilek, kormányzat, tudósok és vállalatok összefogásával létrejött állásfoglalás és alapelvek kidolgozása, amely példaértékű lehetne itthon is, ha az alkoholizmust valóban jelentős társadalmi problémának gondoljuk.

Számos országban tartott széleskörű egyéni és szervezeti konzultációkat követően az Írországi Nemzeti Főiskola és a Nemzetközi Alkoholpolitikai Központ (ICAP) 1997. május 26. és 28. között értekezletre hívott meg egy szakértői csoportot Dublinba. Az értekezlet végén a résztvevők magánszemélyként konszenzussal jóváhagyták a Dublini Alapelveket, és kifejezték reményüket, hogy ezek az elvek általánosan elfogadottá válnak. A találkozón tudósok, vállalatvezetők, népegészségügyi szakemberek, valamint kormányközi és civilszervezetek képviselői vettek részt.

Preambulum: az együttműködés etikája

A közjó érdekében a társadalom minden tagjának ki kell vennie részét a társadalmi felelősségből. Szükséges, hogy az alkoholfogyasztással összefüggő területeken az egyének és a társadalmak, amelyekben élnek, megalapozott döntéseket tudjanak hozni. Az alkohollal kapcsolatos ismeretek előmozdítása és az alkohol ésszerűtlen fogyasztásának megelőzése érdekében a kormányoknak, a szesziparnak, a tudományos kutatóknak és a népegészségügyi intézményeknek közös felelőssége, hogy az Alapelvekben foglaltak szerint együttműködjenek.

A szeszipari vállalatok, a kormányok, a tudományos kutatók és a népegészségügyi szervek közötti együttműködés Dublini Alapelvei

I. Alkohol és társadalom: együttműködés a szeszipar, a kormányok, a közösség és a népegészségügyi szervek között.

A. A kormányoknak, a civilszervezeteknek, a népegészségügyi szakembereknek, valamint a szeszipari vállalatoknak alkoholpolitikájukat és az alkohollal összefüggő kérdésekben kialakított álláspontjukat a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok lehető legalaposabb megértésére kell alapozniuk.

B. Az alkoholpolitikának - illeszkedve ahhoz a kulturális környezethez, amelyben létrehozták - együttesen kell megjelenítenie az állami szabályozást, az ágazati önszabályozást és az egyéni felelősséget.

C. Az alkoholfogyasztáshoz különféle - mind az egyént, mind a társadalmat érintő - jótékony és kedvezőtlen egészségügyi és társadalmi következmények társulnak. A kormányok, a kormányközi szervezetek, a népegészségügyi szervek, valamint a szeszipari vállalatok megfelelő intézkedésekkel külön-külön és együttesen is fel kell, hogy lépjenek a felelőtlen alkoholfogyasztás és az ilyen magatartás ösztönzése ellen. Ezen intézkedések magukba foglalhatnak kutatást, felvilágosítást, valamint az alkohollal összefüggő problémákra irányuló programok támogatását.

D. A szeszipari ágazat, valamint a szeszesitalok előállításában, értékesítésében, szabályozásában és fogyasztásában érintett más szervezetek csak törvényes és felelősségteljes alkoholfogyasztásra ösztönözhetnek.

E. A kormánynak és a szesziparnak egyaránt felelőssége, hogy biztosítsa a termékbiztonság szigorú ellenőrzését.

F. Annak érdekében, hogy az egyének megalapozottan dönthessenek, fogyasztanak-e alkoholt, mindazoknak, akik a nyilvánosságot az alkoholfogyasztás egészségügyi és társadalmi hatásairól tájékoztatják, a tájékoztatást pontosan és kiegyensúlyozottan kell végezniük.

1. A szeszipari termékek reklámozásának ésszerű szabályozás és/vagy ágazati önszabályozás alá kell esnie, és nem ösztönözhet túlzott és felelőtlen italozásra.
2. Az alkoholfogyasztással és a velejáró kockázatokkal kapcsolatos pontos tájékoztatásban a felvilágosító programoknak jelentős szerepet kell kapniuk.

II. Az alkoholhoz kapcsolódó kutatások: együttműködés a szeszipar, a kormányok, és a tudomány között.

A. Az alkohollal – és annak minden aspektusával - kapcsolatos ismeretek szélesítése érdekében a tudósok és a kutatók részére lehetővé kell tenni, hogy korlátozás nélkül dolgozhassanak együtt a szesziparral, a kormányokkal és a civilszervezetekkel.

B. A szeszipar, a kormányok és a civilszervezetek támogassák a független tudományos kutatásokat, amelyek hozzájárulnak az alkohol tulajdonságainak, hatásainak, fogyasztásának, a vele való visszaélésnek, továbbá az alkohol egészségügyi és társadalmi összefüggéseinek alaposabb megértéséhez.

C. Az alkohollal kapcsolatos kutatások lebonyolítása és az eredmények közzététele során - függetlenül az ilyen kutatások finanszírozási forrásától - a tudósoknak és a kutatóknak be kell tartaniuk a legszigorúbb szakmai, tudományos és etikai normákat.

D. Mindazoknak, akik a kutatásban érintettek - beleértve a finanszírozókat is - kerülniük minden olyan lépést, amely sértheti a tudományos kutatások és a kutatóintézmények számára elengedhetetlen intellektuális függetlenséget és szabadságot.

1. Amikor támogatást igényelnek, a tudományos kutatóknak fel kell tárniuk minden olyan személyes, gazdasági vagy pénzügyi érdekeltségüket, amely közvetlenül vagy jelentős mértékben befolyásolhatja bármilyen kutatási projekt megtervezését, lebonyolítását, elemzését, értelmezését vagy a róla készült jelentést.
2. Az ilyen kutatásról készült jelentésben a tudományos kutatók nyilvánítsanak köszönetet a kutatási tevékenységüket finanszírozó forrásnak (forrásoknak).

E. A kutatók számára biztosítani kell, hogy munkájuk eredményét korlátozásmentesen terjesszék és publikálják. A tulajdonosi információk vagy az üzleti titkok védelme érdekében a terjesztés és a publikáció előre egyeztetett ésszerű és etikai korlátozások alá eshet.