Casus Bibendi

C2H6O

Az evolúció adhat magyarázatot az alkoholfogyasztási problémákra?

2017. november 29. - c2h6o

Evolúciós örökség vagy civilizációs ártalom az alkoholizmus? Az emberi civilizáció soha nem látott szintre juttatta az alkoholfüggőséget: ez is csak a tudományos-technikai forradalom káros mellékhatása vagy az alkoholfogyasztás mindig is jelen volt az emberiség mindennapjaiban?

Sokan keresik a választ arra, hogy vajon miért fogyaszt az ember alkoholt és mi okozza az alkoholfüggőséget. A válasz egyrészről egyszerű: mert az ember szereti az alkoholt és sokan nem tudnak az általa okozott örömről lemondani. De van vajon valami evolúciós magyarázat erre az evolúciós szempontból értelmetlennek tűnő kapcsolatra? Vannak más élőlények is, akik természetes közegükben ki vannak téve az alkoholfogyasztás kockázatának?

drunken_monkey_by_guang2222-d3bv192.jpg

(kép: Deviant Art)

Az alkohol az élesztőgombának köszönhető, ami a természetben előforduló bármilyen magas cukortartalmú gyümölcsből, növényből, nektárból képes alkoholt erjeszteni. A muslica már évmilliókkal ezelőtt rájött, hogy az alkohol illata jelzi számára egy magas cukortartalmú, jelentős kalóriaforrás jelenlétét. De mi a helyzet az emberrel?

A „részeg majom” elmélet szerint az ember vonzalma az alkohol iránt a muslicáéhoz hasonló eredetű. A főemlősök, előember és ember a trópusi éghajlaton fejlődött, ahol a cukorban gazdag gyümölcsök a meleg és páradús levegőn igen hamar erjedésnek indulnak, így az alkohol illata mindössze ezekre a tápanyag lelőhelyekre vezette őseinket. Az első erjedt gyümölcsből alkoholt fogyasztóknak ráadásul gyorsnak kellett lenniük, hogy a cukorban gazdag táplálékra lassabban rátaláló társaik előtt elég kalóriát tudjanak magukba tömni. Az alkohol étvágygerjesztő hatása (v.ö. modern korunk aperitif italai) ebben is segítségükre volt.

Az evolúciót kutatók szerint magának az evolúciónak központi tétele, hogy azok a viselkedési minták maradnak fenn hosszú távon, amelyek növelik a túlélési képességet. A cukorban gazdag, de alkoholban szegény erjedt gyümölcsök őskori fogyasztása megfelelhet ennek a tételnek. De mi magyarázza a túlzott alkoholfogyasztás, mint kóros szenvedély fennmaradását? Miért nem haltak ki azok az „alkoholista” egyedek, akiknek a túlzott alkoholfogyasztása nemhogy növelte, de kifejezetten csökkentette túlélési képességét?

Az evolúciós átalakulás három feltétel mentén érvényesül: genetikai alapokon álljon, a szelekció különböző génváltozatok közötti kiválasztódással történjen, és a kiválasztódás előnyös hatást gyakoroljon a szaporodási és túlélési képességre. Az alkoholfogyasztás, mint minden szenvedélybetegség és szerhasználat visszavezethető genetikai okokra is és genetikai alapjai nagy változatosságot mutatnak. A viselkedési formákat illetően azonban kétséges lehet, hogyan gyakorolhat egy destruktív viselkedési minta jótékony hatást az egyén evolúciós fejlődésére. Erre a „közvetlen nyereség” elmélete vagy az „érzelmi kisiklás” elmélete adhat magyarázatot.

A „közvetlen nyereség” elmélete szerint az evolúció azért engedte továbbfejlődni az „alkoholizmust”, mert előnyös tulajdonságok kapcsolódtak hozzá, jóllehet ennek ára az volt, hogy sebezhetővé tette az emberi szervezetet a függőség kialakulásával szemben. Ma már egyértelmű hátrányai mellett, az ősidőkben előnynek számított, hogy az erjedt gyümölcsökből és később gyenge sörökből, borokból elfogyasztott alacsony alkoholmennyiség stimulálta az érzékszervek működését, növelték a mentális műveletek sebességét és csökkentették pl. az éhségérzet, szorongás és hasonló testi érzetek negatív hatásait, ráadásul közvetlen jutalmazási folyamatokat is beindítottak az agyban. Lehetséges, hogy az evolúció során azért volt az előnyök vs hátrányok egyenlege pozitív, mert a jelentősen alacsonyabb átlagéletkor mellett nem jelentkeztek a hosszú távon káros és végzetes hatások. De legalábbis csak abban az idősebb korban jelentkezhettek, amikor az egyén már túl volt szaporodási képessége csúcsán.

Az „érzelmi kisiklás” elmélete szerint a függőség kialakulása az érzelmi szabályozás egyfajta káros mellékterméke. Eszerint az elmélet szerint az evolúciós környezetben nem zajlott pozitív kiválasztódás az alkoholfogyasztással kapcsolatos viselkedésformákra. Egyszerűen annyi történik, hogy az olyan pszichoaktív szerek, mint az alkohol, megzavarják az érzelmi szabályozást azzal, hogy mesterségesen okoznak örömöt. Az öröm illúzióját keltik ott, ahol valódi örömnek kellene lennie. A modern környezetben ráadásul olyan mennyiségben és olcsón elérhető örömforrást jelent az alkohol, hogy egyszerűen felborítja az érzelmi információfeldolgozás rendszerét. Az elmélet szerint éppen azok válnak az alkohol rabjává, akiket életükben kevés öröm ér, legalábbis úgy élik meg, hogy a boldog pillanatok elkerülik őket.

Az alkohol iránti érzékenységünk tehát az ősidőkből és olthatatlan tápanyagigényünkből származhat. Az alkohol azonban egy a természetben előforduló olyan pszichoaktív anyag, amely az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatja annak működését és hiánya elvonási tünetekkel jár. A tudatmódosító hatást azonban ritkán lehetett módja megtapasztalnia őseinknek, mert az általuk erjedt gyümölcsök formájában elfogyasztott alkohol (milligramm etanol) lényegesen kevesebb volt, mint amennyit a mai kor bármelyik iparilag tökélyre fejlesztett és népszerű szeszesitala tartalmaz. A mai csimpánzok is fogyasztanak erjedt gyümölcsöket, de általában hamarabb jól laknak, minthogy berúgjanak.

Az emberiség számára az alkoholfogyasztásból eredő gondok akkor váltak jelentőssé, amikor megtanulta, hogyan készítsen egyre tisztább és magasabb alkoholtartalmú italokat egyre olcsóbban. Az alkoholizmus olyan civilizációs ártalomként is felfogható, mint az egyre olcsóbban előállított magas kalóriatartalmú feldolgozott élelmiszerek túlfogyasztásából eredő túlsúlyosság vagy a magas bevitt cukormennyiségből kialakuló cukorbetegség. A válasz tehát a bevezetőben feltett kérdésre: az alkoholfogyasztás evolúciós örökség, míg az alkoholizmus civilizációs ártalom.

A bejegyzés trackback címe:

https://c2h6o.blog.hu/api/trackback/id/tr9413403175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

incognito ergo sum 2017.11.30. 10:39:04

hát a kis alkoholmennyiség kedvező hatásait illetően (érzékszervek, gondolkodás) én nem vagyok nagyon magabiztos.

_z_ 2017.11.30. 10:39:06

Erdekes cikk, de kiterhetett volna a szerzö arra, hogy mivel magyarazhato a az azsai emberek gyengebb alkoholtürö kepessege.
(A felreertesek vegett: en nem tudom, de kivancsi lennek ra.)

midnightcoder2 2017.11.30. 10:39:15

Szerintem az alkohol iránt érzett függőség kb. ugyanoda lehet bekötve ahová a többi függőségünk is: a sportolás generálta endorfin, adrenalin, stb. Ergo, akik alkoholfüggők voltak, azok jó eséllyel a harcban, vadászatban is jobbak voltak. És mivel az ősember viszonylag ritkán jutott pálinkához, így számára a függőség jelentette kockázat kisebb volt, mint a függőség jelentette előnyök.

A modern ember számára pedig szvsz az alkohol elsősorban stresszoldó. Háttérbe küldi azokat a gondolatokat, amik egyébként nyomasztják.

2017.11.30. 10:49:35

A részeg majom elmélet se kutyafüle, az alkohol hatásai azonban szerintem inkább disszociatívak, ezért a kultúra, nyelv, emberré válás útján nem kifejezetten jelentősek. Inkább a magas culortartalmú tápanyaghoz vezető utat mutathatta az alkoholszag. Aki rákapott az alkoholra, az könnyebben talált magas szénhidrátartalmú táplálékot.

Szerintem jelentősebb a civilizáció és nyelv kialakulása tekintetében a betépett majom elmélet.
Terence McKenna vázolta fel a "stoned ape hypothesis"-t.
Ez arról szól, hogy az emberelődök lejöttek a fáról és elkezdtek a szavannán vándorolni csoportosan és ott a bivaly, szarvas, ló, orrszarvú, elefánt meg kitudja milyen állatok száraz trágyáját felforgatták, hisz azok alatt rengeteg rovar, finom giliszta és egyéb ehető állat élt, de közben a trágyán növő pszilocibin tartalmú gombákat is megeszegették és ez olyan pszichedelikus élményekhez vezetett, ami bátorságot, empátiát, közösségi tudatot alakított ki az emberelődökben.
Később a vallásos élmények, vallások kialakulása is ilyen pszichedelikus élmények eredménye lehetett. Égő bokor, amiből Mózeshez szólt Isten... Ma már úgy gondolják a tudósok, teológusok, etnobotanikusok, hogy ez a bokor egy akácia faj volt, ami gazdag DMT-ben és Mózes gyakorlatilag betépett a füstjétől és ez vezetett a hallucinációihoz.
Az amazóniai indiánok pedig ayahuascát fogyasztanak, ami orálisan aktívvá tett DMT.

youtube.com/watch?v=XRBYfMD1qTM

Paul Stamets is beszél erről meg sok másról is, hogy a gombák hogyan kapcsolódnak az emberi evolúcióhoz, intelligenciához.

youtube.com/watch?v=2M71X-dspU4

2017.11.30. 10:49:37

Ja még annyit hozzátennék, hogy az alkohol addiktív, fizikailág pedig káros hosszútávon az emberre, a pszichedelikus szerek, mint a DMT (ayahuasca) és pszilocibin pedig se nem addiktívak, se nem károsak fizikailag az emberre. Tehá aki alkoholista lett régen, és esetleg megélt egy magasabb életkort, az leépült szellemileg és fizikailag is. Aki viszont pszichedelikus gombákat evett, az szellemileg kinyílt és empatikus, bátor, jó tanító, bölcs, jó vezető lett idősebb korára.

A szibériai sámánok is pszichedelikus gombákat fogyasztottak, bár nem pszilocibin tartalmúakat, hanem légyölő galócát (Amanita muscaria), ami a közvélekedéssel ellentétben nem mérgező, hanem inkább hallucinogén.

c2h6o 2017.11.30. 11:07:07

@_z_: főképp a kínai, japán és koreai emberekre jellemző egy génvariáns, ami miatt a májukban nem aktív az acetaldehid-dehidrogenáz, így nem tudja a vérükbe került alkoholból a dehidrogenáz enzim által lebontott mérgező acetaldehidet ecetsavvá alakítani, így ez a nem lebontott acetaldehid tovább vándorol a vérükben és amíg nem távozik a szervezetükből, vörös lesz a fejük, izzadnak, szédelegnek, stb

c2h6o 2017.11.30. 11:10:43

@midnightcoder2: lehet benne valami, mert az alkohol oldja a gátlásokat, "felbátorít", így nem hiába itták le magukat a katonák sokszor a csaták előtt. Lehet, hogy már a mammutvadászok is erjedt cefrével "bátorították" magukat, hogy neki merjenek menni egy mammutnak ...

c2h6o 2017.11.30. 11:13:54

@incognito ergo sum: tesztek mutatják, hogy kismennyiségű alkohol ellazít, oldja a stresszt, a gátlásokat, így a feszült izgattottság helyett, nyugodtabbá tesz, élesednek az érzékszervek, fókuszáltabb a gondolkodás. A kis mennyiség után következő pohár viszont az egészet romba dönti és indul az eltompulás.

incognito ergo sum 2017.11.30. 11:55:54

@c2h6o:

a stresszoldást és gátlások oldását mint fő erényt ismerem :) a gondolkodásra gyakorolt hatásán csodálkoztam.

Szarazinda 2017.11.30. 13:41:45

Ráadásul évszázadokig az emberek szinte csak alkoholt ittak, talán az vízvezetékrendszeres Rómában nem, pl. az ókori közel keleten nem igazán volt iható a víz, helyette alacsony alkoholtartalmú bort ittak

2017.11.30. 16:13:51

@Szarazinda: az egy tévedés, hogy évszázadokig mindenki csak alkoholt ivott.
Régen nem volt olyan környezetszennyezés, mint manapság, a falvak eleve oda települtek, ahol volt forrásvíz, tiszta kút, gleccserpatak (hegyek lábánál). A falvak ritkábban helyezkedtek el, ha nem hugyozták tele 2 kilométerre feljebb a folyót, akkor az adott falu nyugodtan ihatott belőle. Meg esővizet is gyűjtöttek. A dögöt nem a folyóba dobták, a mosást is a falutól lejjebb ejtették meg.
A lovak különösen finnyásak a vízminőségre, mégis évszazadokig elvoltak patakok, folyók, kutak vizén. A ló se sört meg bort ivott.
Nagyanyámék a 20. század elején is kútból húzták a vizet egészen a 60-as évekig.
A muszlim világban meg aztán végképp nem alkohollal oldották meg az ivás problémáját.

_z_ 2017.12.01. 11:55:11

@c2h6o: Kösz a valaszt! Ezeket eddig is tudtam, inkabb ennek az evolucios hatterere lennek kivancsi.
süti beállítások módosítása