Casus Bibendi

Adjunk-e piát ajándékba és mire figyeljünk a választásnál?

2017. december 13. - c2h6o

Alkoholt adni ajándékba nem feltétlenül felelőtlenség. Természetesen ne ajándékozzunk alkoholt a két végletnek: aki vagy absztinens, vagy alkoholista, és a minőség (no meg a „menőség”) messze fontosabb, mint a mennyiség. Aki viszont mérsékelt, műkedvelő alkoholfogyasztó és még érdeklődik is a különböző alkoholos italok színes világa iránt, annak megajándékozására érdemes extra energiákat fordítani.

Rengeteg karácsonyi csomagolás tekint vágyakozva a vásárlókra a hipermarketek polcain és az alkohol-ismerettel hiányosan megáldott vagy az egyszerű ajándékmegoldásokat keresők hamar meg is találhatják a tökéletesen papírdobozolt bort vagy 2 poharas whisky-csomagot. Első próbálkozásnak nem rossz, de érdemes egy kis erőfeszítést tenni és tájékozódni! Elsősorban a leendő megajándékozott ízlését és preferenciáit hasznos kideríteni. Biztosan jobban fog örülni valaminek, amire vágyik, mint egy mégoly drága és karakteres italra, aminek a szagát sem bírja. Még italtípusokon belül is nagy a szórás az egyes italok aromáját, karakterét, ízvilágát tekintve. Hiába ismert, hogy valaki szereti a whiskyt úgy általában, ha mondjuk éppen a bourbon whiskeyket ki nem állhatja túlzottan édeskés, vaníliás, az új hordóban érleléstől erősen tölgyfás ízei miatt. Neki még egy ’single barrel small-batch Kentucky straight sour mash bourbon whiskey’ is csalódás lehet, legyen mégoly lenyűgözően hosszú is a címkéjén a felirat. A pálinkakedvelők között is nagy a szórás. Sokan vannak, akik esküsznek a pálinkára, de pl. kerülik a törköly, a seprő vagy akár furcsa gyümölcsökből készült pálinkákat, mint pl. a som. Mások éppen ezeket szeretik. A borok esetében is vannak megrögzött fehér vagy vörös hívők.

081.jpg

(kép: borhalo.com)

Érdemes tehát vásárlás előtt kérdezősködni. Tájékozódjunk továbbá a lehetőségeket illetően is, mert az bizony számtalan. Manapság már kellően széles az italválaszték az üzletekben, de ha a bevásárlóközpontok polcain még sem találunk jó ajánlatokat, számtalan borspecialista és internetes pálinka-, whisky-, gin- és rumshop áll rendelkezésre, ahol a keresgélés közben rengeteget lehet tanulni az alkoholos italok sokszínűségéről, készítéséről, karakterkülönlegességéről és –különbözőségéről.

Bor esetében hét dologra érdemes odafigyelni a választás során, amellett, hogy egy palack bőven elég ajándék:

  1. Karácsony lévén amúgy is a drágább felé húz az ember keze, feltételezve, hogy a drágább bor, jobb is. Ez azonban nem mindig igaz. Az ár-érték arányra kell figyelni. Ennek megítéléséhez nem szégyen szakértőtől tanácsot kérni, ami a hiper- és szupermarketekben egyáltalán nem áll rendelkezésre, de egy borszakboltban mindig szívesen segítenek a választásban.
  2. Borválasztásnál a szezonra vagy évszakra is szokás figyelni. Karácsony lévén a téli időszak olyan borai. mint a vörösök közül a Cabernet Sauvignon, a fehérek közül pedig egy hordós érlelésű Chardonnay lehet jó választás.
  3. Bátran lehet a megszokottól merészen eltérő bort is választani. A lényeg, hogy ne legyen elérhetetlenül drága vagy ritka, azaz megismételhetetlen, ha az ajándék sikeres lenne.
  4. A címke fontos. Persze nem kizárólag ez alapján kell választani, de a címke igenis számít. Egy szépen megtervezett, informatív, design-címke rengeteget ad a bor élvezetéhez. A kutatások szerint az unalmas címkéhez az emberek a silányabb bor minőséget társítják.
  5. A csomagolás maga a bor legyen. Nem kell bedobozolni, manapság már gyönyörűek tudnak lenni az arra érdemes boros palackok és címkék. Lehet kötni rá egy szolid üdvözlőkártyát, masnit vagy be lehet tekerni selyempapírba, de ennél több már túl sok és felesleges.
  6. Remek meglepetés lehet a borhoz egy hozzáillő kiegészítőt mellékelni: egy klasszikus dugóhúzó, egy különleges borospohár vagy egy a bor élvezetéről regélő könyv (pl. Hamvas Béla: A bor filozófiája), de pár száz forintért már különféle borkiöntők, ún. cseppőrök is kaphatók.
  7. Végül, érdemes felkészülni némi információval a bor eredetét, készítési körülményeit, a terroirt, a borászt és a borászatot illetően, és a megfelelő pillanatban ezt a tudást is átadni az ajándékkal együtt. Az ilyen figyelmesség megsokszorozza a hatást.

A kézműves sörök iránti érdeklődés olyan mértékben nő évről évre, hogy ma már az sem furcsa, ha valaki sört kap ajándékba. A legnépszerűbb és legpraktikusabb megoldás, ha egy pár palackból álló válogatást állítunk össze különféle ale, IPA, APA, búza, barna, félbarna, porter, stout vagy lager sörökből akár egy, akár több gyártótól. Az ilyen válogatásokhoz ma már könnyedén találhatunk fából készült, egyedi sörös rekeszeket is.

Aki valami „erősebb” italt, párlatot adna ajándékba, vegye a fáradtságot, hogy utánanéz, mit érdemes és milyen áron beszerezni. Kerüljük az ismeretlen eredetű házi párlatokat, csak ellenőrzött forrásból származó pálinkát vásároljunk! Az egyszerűbb gyümölcspálinkák, helyett érdemes Karácsonyra valami különleges, érlelt aszútörkölyt felkutatni. Amúgy is egyre több a jó érlelt pálinka, amely a tiszta gyümölcs karakter mellett, a kifinomult hordós érlelés során további egyedi aromákkal egészül ki. Drágább whiskyből manapság a japán a divatos vagy a különleges blended (kevert) skót whiskyk vagy ír whiskeyk. Nem lövünk mellé pl. egy több whiskyrégió karakteréből ízelítőt adó mini-palackos whisky-válogatással. Arra viszont ügyeljünk, hogy whiskyben járatlan megajándékozottnak ne rontsuk el az ünnepet egy drága és komplex aromatikájú, de rendkívül nehezen megszerethető tőzegfüstös skót maláta whiskyvel.  A pár évtizeddel ezelőtti sütőrumok majd az elmúlt 20 év Bacardi egyeduralma után, kifejezett felüdülés, hogy a rumok között is lehet már válogatni. Rövid internetes keresgélés után választhatunk, hogy melyik spanyol, francia vagy angol típusú, karakterű érlelt rumot szeretnénk megvenni, melyik latin-amerikai rummanufaktúrától.

Jóllehet minőségi italfogyasztásból még nem, de italválasztékból már felzárkóztunk Európához, így számos különleges palackozás és egyedi, szezonális, limitált sorozat is elérhető már egyes hírneves italfajtákból. Igazán hozzáértők számára érdemes körülnézni ezen különleges pálinkák, whiskyk, rumok, cognac-ok, armagnac-ok, calvadosok és ginek között, mert egész jó áron lehet kifogni olyan egyedi palackokat, amelyeket a gyűjtők is megirigyelhetnek.

Előfordulhat, hogy nem sikerül feltérképezni, hogy mire is vágyna a megajándékozott. Ha italt nem is, valami különleges kiegészítőt még beszerezhetünk számára. Whiskykövek, 1 literes fahordó otthoni továbbérleléshez, aroma szett, spéci skót kristály kóstolópohár, koktélrecept-gyűjtemény, egy bármixer tanfolyamra beiratkozás, whisky klub éves tagság vagy akár Aczél Miksa koktélokról a századfordulón megírt könyvének reprint kiadása bőrkötésben mind remek ajándék lehet.

Van persze, aki bármilyen italt kap ajándékba, hamar továbbadja, mert nem igazán érdekli, úgyis mindig ugyanazt a fajta bort vagy pálinkát fogyasztja. Van, aki bármilyen italt kap, szinte azonnal minden érdeklődés nélkül mindet megissza. Nos, nekik tök mindegy, hogy mit veszünk. Sőt, legjobb nem is erőlködni. Nekik marad a sál, a nyakkendő, a kötött pulóver. Bár csábítóan egyszerű megoldás lekapni a hipermarketek polcairól és meglepni valakit egy a gyártók vagy kereskedők által előre díszcsomagolt bármilyen alkoholos itallal, különösen ügyeljünk arra, hogy ne ajándékozzunk semmilyen alkoholt olyan valakinek, aki gyaníthatóan nem jó kedvében fogja azt elfogyasztani, hanem „stresszoldás céljából” vagy bánatában iszik majd meg bármilyen alkoholtartalmú karácsonyi ajándékot! És még az is lehet, hogy meg sem kínál belőle.

Karácsonyi céges bulik részegtípusai

A karácsonyi időszak egyik várva várt vállalati eseménye a céges karácsonyi parti, amikor beosztástól és felelősségi körtől függetlenül minden kolléga végre elengedheti magát, hogy közösen ünnepelje a sikeres vagy – nyilván a külső körülmények mindig szerencsétlen összejátszása okán – kevésbé sikeres (a.k.a sikertelen) évet és eredményeket. Az ilyen, amúgy ismerős csoport-közegben, tartott bulikon az emberek hajlamosak kibújni megszokott, hétköznapi álarcuk mögül, hogy ha pillanatokra is, de kiéljék magukat. Mindebben nagy segítségükre van a vállalat „kedvessége és gondoskodása” folytán biztosított ingyen pia.

Bár a kollégák előre készülnek és általában nagyon várják a céges partikat, mégsem számítanak az alkohol kiszámíthatatlanságára. Az alkoholfogyasztók többsége nem ismeri sem az alkohol hatásmechanizmusát, sem a különböző alkoholfajták egyidejű fogyasztásából eredő negatív hatásokat, és sokszor saját alkoholtűrő-képességükkel és annak változatosságával sincsenek tisztában. Mindezekből erednek a céges karácsonyok emlékezetesen vicces jelenetei és azokat a céges kultúrában továbbterjesztő történetek, amelyek évek múltán is kellemetlen emlékeket idéznek azokban, akik elszenvedték a részegségük folytán számukra kontrollálhatatlan eseményeket.

anigif_enhanced-11589-1434748237-12.gif

(kép: buzzfeed.com)

Na de mi is történik az ingyen italokban gyanútlanul fürdőző alkalmazottakkal egy ilyen kötetlen vállalati esemény alkalmával? Berúgnak, mint a disznó és bohóckodnak, mint a majom. Ahogy Kolozsvári Grandpierre Emil megírta ’A bor eredete’ című művében: „A bort Noé találta ki unalmában. Hat állat vérét keverte össze. A hat állat az oroszlán, a tigris, a medve, a disznó, a majom és a galamb. Ez a hatféle vér mutatkozik meg a részegek hatféle természetében. Van, aki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlóan bujálkodik, vagy olyan szelíd, mint a galamb.”

Ez igaz lehet talán a részegek természetére, úgy általában. A részegek viselkedése is letudható annyival, hogy alkohol hatására valaki laza, agresszív, beszédes vagy éppen csendes, aggódó, vidám vagy lehangolt, adakozóan jólelkű, vicceskedő vagy bunkó és beszólogató, akár überokos lesz, netán örök józanként állja a sarat vagy teljesen szétcsúszik. A karácsonyi céges parti részegei azonban külön minőséget képviselnek, hiszen többnyire azok előtt vetkőznek ki teljesen magukból, akik előtt józanul a leginkább viselkedni szoktak. Lássuk a céges karácsonyok klasszikus részegtípusait:

  • Már viszonylag kevés elfogyasztott alkohol hatására megjelennek a vicceskedő kollégák. A poéngyárak, a született stand-uposok, akik fejből tolják az összes híres filmvígjáték összes jelenetének összes poénját, természetesen élethű előadásban. Úgy gondolják, remek humoruk van (bár sokszor valóban eredetiek a vicceik) és erről annál jobban meg vannak győződve, minél ittasabbak. Eleinte szórakoztatóak, de a buli előrehaladtával egyre fárasztóbbak, és a végén szinte már csak saját maguk röhögnek saját poénjaikon, viszont annál hangosabban.
  • Sokszor a józanul legcsendesebb kollégák lepik meg a társaságot azzal, hogy leveszik félénk álarcukat és kellő mennyiségű alkohol legurítása után megmondóemberré változnak. Egy idő után válogatás nélkül mondják véleményüket és osztogatják addig rejtegetett tanácsaikat a munkatársaknak. A szerencsétlenebbek érzékszerveit úgy letompítja az alkohol, hogy azt sem veszik észre, amikor a főnököt támadják be keresetlen és az alkohol oldotta gátlások folytán néha összefüggéstelenül előadott véleményükkel.
  • Az alkalmi csábító ugyancsak az alkohol oldotta gátlások folytán válik hétköznapi kollégából önjelölt szívtipróvá. Eleinte válogat lehetséges „áldozatai” között, majd az idő előrehaladtával és a bevitt alkohol mennyiségével arányosan megelégszik bárkivel. Lassúzás, taperolás, kétértelmű utalások, erotikusnak gondolt táncmozdulatok és folytonos közeledés jellemzi, míg végül egyre kétségbe esettebb próbálkozásaira direkt visszautasítás lesz a válasz, amit jobb esetben szimpla beletörődéssel, de szégyenkezve visel. Rosszabb esetben zaklatóvá válik.
  • Van kolléga, aki annyi frusztrációt cipel magában józan hétköznapjain, hogy alkohol hatására lelkizős lélekbúvárrá válik. A többiek vállán sírja el érzelmi, kapcsolati, munkahelyi problémáit, egész életének lelki megrázkódtatásait. Általában ő az, aki előbb vidám részeg, majd a lelkizős fázisba esve elszomorodik, hogy további italok elfogyasztása után annál hangosabb agresszorként próbálja feledtetni érzelmi megingását.
  • A munkamániás az, akiben az alkohol sem tudja elfeledtetni, hogy éppen munkatársaival bulizik, így a céges partin is csak a munkán jár az esze. Ontja a történeteket munkasikereiről, ötleteiről, éppúgy a panaszáradatát problémáiról, csalódásairól, és a munkatársakkal vagy projektekkel kapcsolatos elégedetlenségéről.
  • Az aggodalmaskodó kolléga már kis mennyiségű alkohol elfogyasztása után a szívén viseli mind a buli sikerét, mind a többiek jókedvét és biztonságát. A buli elején még azon aggódik, hogy vajon mindenki jól érzi-e magát, jó lesz-e a buli, elég lesz-e a kaja és a pia, lesz-e tánc, elégedett lesz-e a főnök. Az alkoholfogyasztás és a rendezvény előrehaladtával egyre jobban kezd aggódni azért, hogy vajon mindenki jól fogja-e magát érezni holnap, ne dehidratálódjanak a lerészegedő kollégák, összejöjjenek a párok és biztonságban hazaérjen mindenki.
  • Minden cégnél megtalálható az a féle partiállat, akinek tulajdonképp alkoholra sincs szüksége ahhoz, hogy birtokba vegye a teljes táncparkettet vagy hangosan énekelje és a többiekkel énekeltesse a slágereket. Részegen ugyanez a „műsor” neki kellemes, másoknak kellemetlen, de telefonnal megörökítendő élménnyé változik, lévén a tánc lenyűgöző versenytánc helyett bizonytalan vonaglássá, a többiekkel közös felszabadult éneklés, asztal tetején csápolós óbégatássá változik.
  • A laza főnök alkohol hatására kilép szokásos vezetői szerepéből, közvetlenné válik, jófejkedik, barátkozik, ami ellentmond a munkanapokon mutatott távolságtartásának. Minél többet iszik, annál nagyobbnak és természetesnek gondolja barátságát, holott pusztán annál leereszkedőbb és terhesebb lesz közeledése.
  • A szerelmesek józanul még csak összenéznek, részegebb állapotukban már „véletlenül” folyton egymáshoz sodródnak, míg végül vagy a táncparketten borulnak össze és maradnak úgy a buli végéig, vagy a buli egy csendesebb szegletében elegyednek a külvilágot kizáró sugdosós beszélgetésbe attól függően, hogy a „párocska” régóta létező titkos kapcsolat vagy aznap összeállt alkalmi eltévelyedés eredménye.
  • Végül ott vannak a szerencsétlen lúzerek. Ők annyira megörülnek az ingyen pia adta lerészegedés lehetőségének, hogy már a kezdet kezdetén leisszák magukat. A buli derekára már hozzák a katatón állapotban bólogatós, széken dülöngélős, homályos tekintettel értetlenül maga elé bámulós, majd többnyire fekvehányós vagy a wc egy szegletében földre gömbölyödős fotó- és videósorozat témát, amely biztosítja magasztos helyüket a céges legendáriumban és – valódi szerencsétlenségükre – a céges partifotók archívumában.

Az evolúció adhat magyarázatot az alkoholfogyasztási problémákra?

Evolúciós örökség vagy civilizációs ártalom az alkoholizmus? Az emberi civilizáció soha nem látott szintre juttatta az alkoholfüggőséget: ez is csak a tudományos-technikai forradalom káros mellékhatása vagy az alkoholfogyasztás mindig is jelen volt az emberiség mindennapjaiban?

Sokan keresik a választ arra, hogy vajon miért fogyaszt az ember alkoholt és mi okozza az alkoholfüggőséget. A válasz egyrészről egyszerű: mert az ember szereti az alkoholt és sokan nem tudnak az általa okozott örömről lemondani. De van vajon valami evolúciós magyarázat erre az evolúciós szempontból értelmetlennek tűnő kapcsolatra? Vannak más élőlények is, akik természetes közegükben ki vannak téve az alkoholfogyasztás kockázatának?

drunken_monkey_by_guang2222-d3bv192.jpg

(kép: Deviant Art)

Az alkohol az élesztőgombának köszönhető, ami a természetben előforduló bármilyen magas cukortartalmú gyümölcsből, növényből, nektárból képes alkoholt erjeszteni. A muslica már évmilliókkal ezelőtt rájött, hogy az alkohol illata jelzi számára egy magas cukortartalmú, jelentős kalóriaforrás jelenlétét. De mi a helyzet az emberrel?

A „részeg majom” elmélet szerint az ember vonzalma az alkohol iránt a muslicáéhoz hasonló eredetű. A főemlősök, előember és ember a trópusi éghajlaton fejlődött, ahol a cukorban gazdag gyümölcsök a meleg és páradús levegőn igen hamar erjedésnek indulnak, így az alkohol illata mindössze ezekre a tápanyag lelőhelyekre vezette őseinket. Az első erjedt gyümölcsből alkoholt fogyasztóknak ráadásul gyorsnak kellett lenniük, hogy a cukorban gazdag táplálékra lassabban rátaláló társaik előtt elég kalóriát tudjanak magukba tömni. Az alkohol étvágygerjesztő hatása (v.ö. modern korunk aperitif italai) ebben is segítségükre volt.

Az evolúciót kutatók szerint magának az evolúciónak központi tétele, hogy azok a viselkedési minták maradnak fenn hosszú távon, amelyek növelik a túlélési képességet. A cukorban gazdag, de alkoholban szegény erjedt gyümölcsök őskori fogyasztása megfelelhet ennek a tételnek. De mi magyarázza a túlzott alkoholfogyasztás, mint kóros szenvedély fennmaradását? Miért nem haltak ki azok az „alkoholista” egyedek, akiknek a túlzott alkoholfogyasztása nemhogy növelte, de kifejezetten csökkentette túlélési képességét?

Az evolúciós átalakulás három feltétel mentén érvényesül: genetikai alapokon álljon, a szelekció különböző génváltozatok közötti kiválasztódással történjen, és a kiválasztódás előnyös hatást gyakoroljon a szaporodási és túlélési képességre. Az alkoholfogyasztás, mint minden szenvedélybetegség és szerhasználat visszavezethető genetikai okokra is és genetikai alapjai nagy változatosságot mutatnak. A viselkedési formákat illetően azonban kétséges lehet, hogyan gyakorolhat egy destruktív viselkedési minta jótékony hatást az egyén evolúciós fejlődésére. Erre a „közvetlen nyereség” elmélete vagy az „érzelmi kisiklás” elmélete adhat magyarázatot.

A „közvetlen nyereség” elmélete szerint az evolúció azért engedte továbbfejlődni az „alkoholizmust”, mert előnyös tulajdonságok kapcsolódtak hozzá, jóllehet ennek ára az volt, hogy sebezhetővé tette az emberi szervezetet a függőség kialakulásával szemben. Ma már egyértelmű hátrányai mellett, az ősidőkben előnynek számított, hogy az erjedt gyümölcsökből és később gyenge sörökből, borokból elfogyasztott alacsony alkoholmennyiség stimulálta az érzékszervek működését, növelték a mentális műveletek sebességét és csökkentették pl. az éhségérzet, szorongás és hasonló testi érzetek negatív hatásait, ráadásul közvetlen jutalmazási folyamatokat is beindítottak az agyban. Lehetséges, hogy az evolúció során azért volt az előnyök vs hátrányok egyenlege pozitív, mert a jelentősen alacsonyabb átlagéletkor mellett nem jelentkeztek a hosszú távon káros és végzetes hatások. De legalábbis csak abban az idősebb korban jelentkezhettek, amikor az egyén már túl volt szaporodási képessége csúcsán.

Az „érzelmi kisiklás” elmélete szerint a függőség kialakulása az érzelmi szabályozás egyfajta káros mellékterméke. Eszerint az elmélet szerint az evolúciós környezetben nem zajlott pozitív kiválasztódás az alkoholfogyasztással kapcsolatos viselkedésformákra. Egyszerűen annyi történik, hogy az olyan pszichoaktív szerek, mint az alkohol, megzavarják az érzelmi szabályozást azzal, hogy mesterségesen okoznak örömöt. Az öröm illúzióját keltik ott, ahol valódi örömnek kellene lennie. A modern környezetben ráadásul olyan mennyiségben és olcsón elérhető örömforrást jelent az alkohol, hogy egyszerűen felborítja az érzelmi információfeldolgozás rendszerét. Az elmélet szerint éppen azok válnak az alkohol rabjává, akiket életükben kevés öröm ér, legalábbis úgy élik meg, hogy a boldog pillanatok elkerülik őket.

Az alkohol iránti érzékenységünk tehát az ősidőkből és olthatatlan tápanyagigényünkből származhat. Az alkohol azonban egy a természetben előforduló olyan pszichoaktív anyag, amely az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatja annak működését és hiánya elvonási tünetekkel jár. A tudatmódosító hatást azonban ritkán lehetett módja megtapasztalnia őseinknek, mert az általuk erjedt gyümölcsök formájában elfogyasztott alkohol (milligramm etanol) lényegesen kevesebb volt, mint amennyit a mai kor bármelyik iparilag tökélyre fejlesztett és népszerű szeszesitala tartalmaz. A mai csimpánzok is fogyasztanak erjedt gyümölcsöket, de általában hamarabb jól laknak, minthogy berúgjanak.

Az emberiség számára az alkoholfogyasztásból eredő gondok akkor váltak jelentőssé, amikor megtanulta, hogyan készítsen egyre tisztább és magasabb alkoholtartalmú italokat egyre olcsóbban. Az alkoholizmus olyan civilizációs ártalomként is felfogható, mint az egyre olcsóbban előállított magas kalóriatartalmú feldolgozott élelmiszerek túlfogyasztásából eredő túlsúlyosság vagy a magas bevitt cukormennyiségből kialakuló cukorbetegség. A válasz tehát a bevezetőben feltett kérdésre: az alkoholfogyasztás evolúciós örökség, míg az alkoholizmus civilizációs ártalom.

Be lehet rúgni alkohol nélkül is?

Lehet valaki olyan szerencsés, avagy szerencsétlen, hogy bárminemű alkohol elfogyasztása nélkül is képes lerészegedni a szervezete?

Sokan szeretnék elérni azt a szerencsés állapotot, amikor alkohol fogyasztása nélkül is megnő a véralkoholszintjük, elbódulnak, oldódnak a gátlásaik vagy egy könnyed lerészegedésbe menekülhetnek a mindennapok feszültséggel és stresszel teli valóságából. A szkeptikusok szerint erre semmi esély, mivel csak az ethanol molekula szervezetbe juttatása képes létrehozni azt a bűvös kémiai folyamatot, amelynek eredménye a részegség. A gyakorlat azonban mást mutat.

Az elmúlt évtizedben több olyan kísérletet is folytattak – főleg angolszász egyetemi campusokon – amely bebizonyította, hogy bizonyos fokú „részegségre” vagy inkább ún. placebo-részegségre képes az emberi a szervezet alkohol fogyasztása nélkül is. Ezekben az esetekben a fiatalok mindössze úgy hitték, hogy alkoholtartalmú sört fogyasztanak, miközben a kísérlet szervezői csupán alkoholmentes sör fogyasztására ösztönözték őket. A „részegségük” azonban nem volt valódi, vérük alkoholszintje nem változott, nem vesztették el a kontrollt, mindössze oldottabban viselkedtek, könnyebben elengedték magukat a kísérlet céljára szervezett egyetemi party-n, hiszen tudatuk úgy hitte, hogy alkoholt fogyasztottak és várta annak hatását. Nagyobb mennyiség elfogyasztása után azonban nyilván jön a felismerés, hogy nem érkezik a várt hatás, így a tudat is hamar „kijózanodik az álrészegségből”.

intestines.jpg

(kép: Gundry MD)

Létezik ezzel szemben egy olyan betegség, amelynek elszenvedői kifejezetten szerencsétlenségnek élik meg mások által olyannyira szerencsésnek gondolt képességüket. Az ún. Auto-Brewery-Syndrome (ABS) viszonylag új keletű felfedezése annak, hogy vannak emberek, akiknek alkoholt termel az emésztőrendszerük. Bélflórájukban jelen van egy élesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae), amely alkohollá alakítja az elfogyasztott cukrot. Ugyanazt teszi, amit élesztőgombatársai ellenőrzött erjesztési folyamatok során a szeszfőzdékben, a cukorból alkoholt állít elő, csak az ABS-ben szenvedők esetében ez egy nem kívánt folyamat lévén a szervezetük által így előállított alkohol ugyanúgy bekerül a véráramba, mintha bármilyen szeszesitalt ittak volna és a hatása is nagyjából ugyanaz, vagyis a részegség. Mások mit nem adnának egy szuperképességért, amitől úgyis becsípve érezhetik magukat, hogy egy korty alkoholt sem fogyasztottak. Egy ABS beteg azonban inkább szabadulna ettől a képességétől, hiszen ez a rendellenesség egyelőre nem gyógyítható, mindössze kezelhető némi szénhidrátdiétával. Ha nem figyel a diétára, máris jönnek a részegség tünetei, a szédülés, bódult állapot, szájszárazság, izzadás, tájékozódási zavar és a kellemetlen érzés, hogy a környezet úgy hiszi alkoholista. A betegség még kevéssé ismert, így a tünetek jelentkezésekor sokan nem is tudják, kihez forduljanak vagy forduljanak-e bárkihez is. Akinél pedig diagnosztizálták az auto-brewery-syndrome nevű betegséget, annak élete nemhogy felhőtlen és ingyenes alkoholmámorrá változik, hanem igencsak megnehezedik, mivel a biztonság kedvéért napjában többször is ellenőriznie kell véralkoholszintjét és nem árt, ha mindig van nála egy GPS-nyomkövető, hogy baj esetén megtalálják.

Mi köze az ivós játékoknak az amerikai elnökválasztáshoz?

Most, hogy Donald Trump nyerte az elnökválasztást, mindenki azt kérdezi, hogy vajon mivel fog ünnepelni? A többség valamilyen oknál fogva néhány karibi lányt és némi Crystal pezsgőt képzel a jólfésült "aranyifjú" köré, bár ennél nagyobb esélye van annak, hogy Trump Trump vodkát iszik a győzelemre. Az idei az első olyan elnökválasztás, amihez több szálon is kötődik az alkohol, és amire a legkülönfélébb ivós játékokat találták ki az amerikaiak.

Lehet, hogy az ivós játékok nem véletlenül Trump jelöltsége idején bukkantak fel, mert rengetegen lehetnek, akik alkohollal próbálták elviselhetővé tenni a traumát, amit Trump elnökjelöltsége okozott számukra. Másrészt Trump az első jelölt, akinek saját vodkamárkája van. (De nem az első elnök, mert annak idején George Washingtonnak saját whiskey-lepárlója is volt.) A Trump vodka Donald Trump saját vodkamárkája, amit némi meglepetésre nem is az Egyesült Államokban, hanem Hollandiában bérgyártat a Trump-birodalom. "Make The Netherlands Great Again?" Aki ebből eleget iszik, az bizonyára mindent nagyszerűnek fog látni. Ha eddig nem volt olyan, hogy a Fehér Ház hivatalos vodkája, akkor van rá esély, hogy januártól már lesz.

Ismerve Trump "fukarságát", az sem meglepő, hogy a Trump-aktivistáknak szervezett tegnap éjszakai választási partyn nem volt ingyen az ital a bárban, hanem minden kis hangyaszorgalmú aktivista készpénzért tudott csak alkoholhoz jutni. Egy amerikai sör 10 dollár (majd' 3.000 Ft), az import sör 11 dollár, bármilyen bor pedig 13 dollár volt a bárban. Így, aki nem tudott és akart a partyn örömrészegségbe menekülni, az max otthon tudott egy olcsóbb ivós játékkal vigasztalódni.

A VinePair magazin ehhez még megfelelően részletes infografikát is készített, amelyen remekül követhető, hogy helyzettől, helyszíntől és a támogatott jelölt éppen aktuális esélyeitől függően mit szükséges fogyasztani, a kezünk ügyébe kerülő bármitől, a borokon keresztül a Jäger Bomb-ig.

Az ivós játékok nagyrésze vagy érzelmi állapottól, vagy a jelöltünk TV-felbukkanásai és a jelölt kampányüzeneteinek elhangzó kulcsszavaihoz kötötte a fogyasztási gyakoriságot és az elfogyasztandó alkohol típusát.

A két legkreatívabb megoldás közül az egyszerűbb két fajta ivásra épült. Egy kortynyit kellett inni bizonyos előre meghatározott ám nem feltétlenül várt történések (pl. egy konzervatív jelölt kimondja az "email" szót, vagy Hillary Clinton besöpri a teljes észak-keletet, vagy amikor rájövünk milyen szar lehet Melanie Trumpnak lenni). Egy felest kellett ledönteni, amikor pl egy riporter kimondta Ohio állam nevét vagy amikor már 10 Facebook-ismerősünket is töröltük, mert idegesített, hogy a szembenálló tábor sikerén örömködött.

A legszofisztikáltabb ivós játékot azonban még a négy évvel ezelőtti Obama-Romney viták idején kezdték, ám azóta sikerült tökélyre fejleszteni és saját weboldalon futott már a Demokrata és Republikánis párti előválasztási viták idején is. A játék Piros és Kék csapatra osztotta a résztvevőket. A Piros csapatnak akkor kellett innia, amikor olyan szavak és nevek hangzottak el, mint Billy Bush, lelkesedés vagy a Győzni kell. A Kék csapatnak viszont akkor, amikor Jill Stein neve vagy a tűzfal és latino szavak hangzottak el. De például Reagan nevének elhangzása esetén mindkét tábornak innia kellett. A játékhoz még azt is megadták, hogy mely csatornák élő közvetítéseit kellett követni.

Sokszor, sok fórumon elhangzik, hogy az ivós játékokat kerülni kell, semmi értelmük, egyértelműen károsak az egészségre függetlenül attól, hogy milyen alkoholtartalmú itallal játszák. Úgy látszik az amerikaiakat ez most pusztán annyira érdekelte, hogy figyelmességből odaírták a weboldal aljára, hogy mindenki legyen tisztában a határaival és csak mértékkel fogyasszon alkoholt. Ez annyira lehet hatékony figyelmeztetést a választóknak, mintha a politikusoknak írnák oda a súgógép aljára, hogy legyenek tisztában a határaikkal és csak mértékkel hazudjanak.

Vajon létezik trükk a másnaposság ellen?

Beszélünk itt számtalan alkoholfogyasztással kapcsolatos dologról, az alkohol hatásáról, egységnyi alkoholról és mértékletes ivásról, de legkeresettebb téma valószínűleg a másnappal kapcsolatos praktikák tárháza, vagyis az, hogy hogyan lehet megúszni a lerészegedés utáni "büntetést" és szenvedést, és mihamarabb kijózanodni.

Igen, mindannyian ismerjük azokat a napokat, amikor előre tudjuk, hogy a másnap elképesztően gatyaszaggató lesz és valamiért mégsem teszünk ellene semmit: vagy azért, mert valami elemi ösztön lévén imádunk kínlódni, vagy azért, mert nem ismerjük az alap, jól bevált trükköket! Ezen szeretnénk most változtatni és könnyíteni a nehéz napjaitokon.

54cd4270f29da_esq-hangover-cures-010213-dkemgi-xl.jpg

(kép: http://esquire.com)

Az első lépés, hogy jobban megértsük a rettegett másnapok jelenségét, azzal kezdődik, hogy megértjük, mitől lesz valaki másnapos!?

Az első ludas a agyfacsaró after érzésben a kiszáradás – az alkohol fokozza a szervezet vízleadását (más szóval dehidratál), ezért szárad ki a száj, ezért fáj a fej, ezért jön a szédülés és róka barátunk is megjelenhet egy szemvillanás alatt! Önmagában a kiszáradás még kevés a kínokhoz, kell még egy nagyon jó másnapos alapkellék: a gyümölcscukor – tudjátok, ezért van az, hogy az olyan, tiszta italok, mint a vodka, fehérbor viszonylag egy jól irányzott szundival lenyomhatóak, addig a sör,az édes borok és likőrök csapata erősen csapzottá varázsoljhaták az emberi aurát másnapra.

A legjobb ellenszer a megelőzés. A legjobb taktika: Ne rúgjatok be!

Na jó, nyilván vannak szerencsétlen és véletlen balesetek, mikor az ember egy óvatlan pillanatban ráeszmél – ez már több, mint kéne. Extrém esetekben nyilván van példa arra is, hogy ez a végső cél – de ezt majd a fétisek postban tárgyaljuk ki bővebben! Szóval, az óvatlanul lerészegedőknek íme néhány tipp és praktika, amelyek megkönnyítik a másnapi apokalipszist:

- A gyomor azért van, mert itt a dolgok bizony lebomlanak – bármily meglepő is – ezért van az, hogy minél több időt tölt el az alkohol a gyomorban, annál inkább ott is bomlik le, azaz kevesebb kerül a véráramba!  Szóval, a bomlás érdekében nem árt az arcunkba tolni buli előtt valami nehezebb kaját, illetve ha lehetőség nyílik rá, akkor folyamatosan csipegetni vagy a zsebből kihalászott maradék chips-et majszolni!

- Lassan járj, tovább élsz! – mondta a teknős, mikor a nyúllal volt a jól ismert futós balhéja, és ez az okos mondás, ebben az esetben is helytálló gondolat! Iszogassatok lassan, kortyolgatva – így a májatoknak van némi esélye, hogy le tudja bontani a beérkező „ingereket”. Egy átlagos emberi máj kb. egy egységnyi alkoholt (vagyis 8-12 gramm etanolt) képes lebontani 1 óra alatt, ami kb. 2cl felesnek, egy pohár sörnek vagy bornak felel meg. Ha óránként egy egységnyi alkoholt isztok meg, a májatok tartani tudja a tempót az alkohol lebontásával. Igen, ez nehéz, és igen, ebből nem lesz lerészegedés.

- Nemcsak trendi, de hasznos is vizet inni tintázás mellé. Hogy miért? Mert az alkohol, ahogy már említettük, vízhajtó hatással rendelkezik. Sok húzókör, sok wc, sok pisi, sok ásványi anyag elveszik a lefolyóban – ezt lenne hivatott pótolni a több víz, nyilván ezért kapta az ásványvíz nevet is!

- A víz misztikus erejének tudható be az is, hogy a lefekvés előtti  „amennyit-csak-lehet” mértékegység csodákra képes – egy aszpirinnel és némi magnéziummal megspékelve pláne!

Késő bánat, kínzó másnap

Bármennyire is tapasztaltnak gondoljuk magunkat – ugyebár a rutin meg az évek – és elővigyázatosnak, bizony van az úgy, hogy hiba csúszik a gépezetbe és a másnap erős, negatív élettani hatásokkal és 3perces fájásokkal jelentkezik. A kutyaharapást szőrével népi bölcsesség egyáltalán nem javasolt, mert csak elodázza a szenvedést, de ezen kívül akad még néhány ötlet a kínlódás kálváriájának csökkentésére.

  • Pótoljátok az elveszett folyadékot!

 Ásványvíz, babavíz, tej, gyümölcslé – tökmindegy, csak folyékony legyen – egyébiránt tök vicces, hogy a cukor teszi borzasztóvá a másnapot és mégis, a cukor az, ami meggyorsítja az alkohol lebontását.

  • Koffeint az arcba!

Kávé vagy kóla – a koffein összehúzza az ereket, azaz szűkíti az agyi vérereket is és így a fejfájás is csökken! Tadamm!

  • Éljen az update konyha – nem csak Norbi, de a sok könnyű kaja is segít eltüntetni a fejünkben boxoló majmokat! Méz, gyümölcs, savanyú káposzta, egy tányér forró erő-, zöldség- vagy csirkehúsleves sosem árt!
  • Mozdulásra fel! Vagy valami ilyesmi, nyilván nem egy maratoni edzésre kell gondolni, elég egy laza séta a szabadban, ugyanis a mozgás fokozza az endorfintermelést. Aki nem tudná, az endorfin egy jó kis hormon, amit a sok alkohol jelentősen lecsökkent - szóval, ha kicsit adunk az érzésnek, akkor ettől a fancy kis hormontól vidámabbnak és frissebbnek érezzük magunkat!

Sok szerencsét és sikeres túlélést!

A legfontosabb azonban, hogy tisztában legyetek azzal, hogy nincs olyan trükk, varázslat és praktika, ami felgyorsítaná az alkohol lebomlását a szervezetetekben! Attól, mert a fenti trükkökkel csökkentitek a kínzó tüneteket és valamennyire elviselhetővé teszitek a másnapot, az alkohol nem fog egy csapásra eltűnni a véretekből, így egy szondázás bármikor kimutatja a tényleges véralkohol szintet, kávé, tea, csoki, redbull, víz vagy bármi más varázsszer ide vagy oda. Az idő az egyetlen orvosság! Ki kell várni azt az időt, amíg a szervezet megküzd az alkohollal. Amíg ez nem történik meg, ne vezessetek!

Mi köze az alkoholizmus visszaszorításának a Dublini Alapelvekhez?

Írországban legalább akkora probléma az alkoholizmus mértéke mint Magyarországon, az írek mégis több figyelmet fordítanak a megoldásra. Nemrégiben röppent fel a hír, hogy az ír Kormány egészen drasztikus törvényi változtatásokra készül annak érdekében, hogy féken tartsa az alkoholizmust az ír társadalomban. Nem könnyű a feladat, lévén az íreket legalább olyan erős érzelmi szálak kötik a sörökhöz és a whiskeyhez, mint minket magyarokat a borhoz és pálinkához. A mostani kormányzati próbálkozást azonban messze megelőzte a civilek, kormányzat, tudósok és vállalatok összefogásával létrejött állásfoglalás és alapelvek kidolgozása, amely példaértékű lehetne itthon is, ha az alkoholizmust valóban jelentős társadalmi problémának gondoljuk.

Számos országban tartott széleskörű egyéni és szervezeti konzultációkat követően az Írországi Nemzeti Főiskola és a Nemzetközi Alkoholpolitikai Központ (ICAP) 1997. május 26. és 28. között értekezletre hívott meg egy szakértői csoportot Dublinba. Az értekezlet végén a résztvevők magánszemélyként konszenzussal jóváhagyták a Dublini Alapelveket, és kifejezték reményüket, hogy ezek az elvek általánosan elfogadottá válnak. A találkozón tudósok, vállalatvezetők, népegészségügyi szakemberek, valamint kormányközi és civilszervezetek képviselői vettek részt.

tdp.png

Preambulum: az együttműködés etikája

A közjó érdekében a társadalom minden tagjának ki kell vennie részét a társadalmi felelősségből. Szükséges, hogy az alkoholfogyasztással összefüggő területeken az egyének és a társadalmak, amelyekben élnek, megalapozott döntéseket tudjanak hozni. Az alkohollal kapcsolatos ismeretek előmozdítása és az alkohol ésszerűtlen fogyasztásának megelőzése érdekében a kormányoknak, a szesziparnak, a tudományos kutatóknak és a népegészségügyi intézményeknek közös felelőssége, hogy az Alapelvekben foglaltak szerint együttműködjenek.

A szeszipari vállalatok, a kormányok, a tudományos kutatók és a népegészségügyi szervek közötti együttműködés Dublini Alapelvei

I. Alkohol és társadalom: együttműködés a szeszipar, a kormányok, a közösség és a népegészségügyi szervek között.

A. A kormányoknak, a civilszervezeteknek, a népegészségügyi szakembereknek, valamint a szeszipari vállalatoknak alkoholpolitikájukat és az alkohollal összefüggő kérdésekben kialakított álláspontjukat a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok lehető legalaposabb megértésére kell alapozniuk.

B. Az alkoholpolitikának - illeszkedve ahhoz a kulturális környezethez, amelyben létrehozták - együttesen kell megjelenítenie az állami szabályozást, az ágazati önszabályozást és az egyéni felelősséget.

C. Az alkoholfogyasztáshoz különféle - mind az egyént, mind a társadalmat érintő - jótékony és kedvezőtlen egészségügyi és társadalmi következmények társulnak. A kormányok, a kormányközi szervezetek, a népegészségügyi szervek, valamint a szeszipari vállalatok megfelelő intézkedésekkel külön-külön és együttesen is fel kell, hogy lépjenek a felelőtlen alkoholfogyasztás és az ilyen magatartás ösztönzése ellen. Ezen intézkedések magukba foglalhatnak kutatást, felvilágosítást, valamint az alkohollal összefüggő problémákra irányuló programok támogatását.

D. A szeszipari ágazat, valamint a szeszesitalok előállításában, értékesítésében, szabályozásában és fogyasztásában érintett más szervezetek csak törvényes és felelősségteljes alkoholfogyasztásra ösztönözhetnek.

E. A kormánynak és a szesziparnak egyaránt felelőssége, hogy biztosítsa a termékbiztonság szigorú ellenőrzését.

F. Annak érdekében, hogy az egyének megalapozottan dönthessenek, fogyasztanak-e alkoholt, mindazoknak, akik a nyilvánosságot az alkoholfogyasztás egészségügyi és társadalmi hatásairól tájékoztatják, a tájékoztatást pontosan és kiegyensúlyozottan kell végezniük.

  1. A szeszipari termékek reklámozásának ésszerű szabályozás és/vagy ágazati önszabályozás alá kell esnie, és nem ösztönözhet túlzott és felelőtlen italozásra.
  2. Az alkoholfogyasztással és a velejáró kockázatokkal kapcsolatos pontos tájékoztatásban a felvilágosító programoknak jelentős szerepet kell kapniuk.

 

II. Az alkoholhoz kapcsolódó kutatások: együttműködés a szeszipar, a kormányok, és a tudomány között.

A. Az alkohollal – és annak minden aspektusával - kapcsolatos ismeretek szélesítése érdekében a tudósok és a kutatók részére lehetővé kell tenni, hogy korlátozás nélkül dolgozhassanak együtt a szesziparral, a kormányokkal és a civilszervezetekkel.

B. A szeszipar, a kormányok és a civilszervezetek támogassák a független tudományos kutatásokat, amelyek hozzájárulnak az alkohol tulajdonságainak, hatásainak, fogyasztásának, a vele való visszaélésnek, továbbá az alkohol egészségügyi és társadalmi összefüggéseinek alaposabb megértéséhez.

C. Az alkohollal kapcsolatos kutatások lebonyolítása és az eredmények közzététele során - függetlenül az ilyen kutatások finanszírozási forrásától - a tudósoknak és a kutatóknak be kell tartaniuk a legszigorúbb szakmai, tudományos és etikai normákat.

D. Mindazoknak, akik a kutatásban érintettek - beleértve a finanszírozókat is - kerülniük minden olyan lépést, amely sértheti a tudományos kutatások és a kutatóintézmények számára elengedhetetlen intellektuális függetlenséget és szabadságot.

  1. Amikor támogatást igényelnek, a tudományos kutatóknak fel kell tárniuk minden olyan személyes, gazdasági vagy pénzügyi érdekeltségüket, amely közvetlenül vagy jelentős mértékben befolyásolhatja bármilyen kutatási projekt megtervezését, lebonyolítását, elemzését, értelmezését vagy a róla készült jelentést.
  2. Az ilyen kutatásról készült jelentésben a tudományos kutatók nyilvánítsanak köszönetet a kutatási tevékenységüket finanszírozó forrásnak (forrásoknak).

E. A kutatók számára biztosítani kell, hogy munkájuk eredményét korlátozásmentesen terjesszék és publikálják. A tulajdonosi információk vagy az üzleti titkok védelme érdekében a terjesztés és a publikáció előre egyeztetett ésszerű és etikai korlátozások alá eshet.

Mennyit ihat, aki mértékletesen szeretne alkoholt fogyasztani?

Sokszor kérdezik, mi az a felelősségteljes alkohol fogyasztás? Mit jelent a mérsékelt alkoholfogyasztás? Mennyi az mennyiség, ami az egészséget nem károsítja. A mértékletes alkoholfogyasztásra nincs pontos kritérium-rendszer vagy definíció. Az az alkoholfogyasztás tekinthető mérsékeltnek, amely nem okoz sem egészségügyi problémát az alkoholt fogyasztó személynek, sem társadalmi problémákat szűkebb és tágabb közösségének. Azt lehet mondani, hogy ez még az a mérték, amelynél az alkohol fogyasztása úgy élvezhető, hogy nem növeli az alkoholfogyasztás okozta egészségügyi kockázatokat.

A mértékletes fogyasztás személyre szabottan változó mértéket jelent a nem, az életkor, az életvitel, az egészségi állapot és sok más tényező függvényében, hiszen ezek mind befolyásolják az alkohol emberi szervezetre gyakorolt hatását.

2340_banner3.jpg

Az Európai Unió tagországaiban működő vezető szeszesitalgyártóknak van egy erre vonatkozó ajánlása, ami a 2-3-4-0 program néven fut és ami a mérsékelt és kultúrált alkoholfogyasztást hivatott elősegíteni.

E szerint az fogyaszt kultúráltan és mérsékelten alkoholt:

- nők esetében, aki maximum napi 2 egységnyi alkoholt fogyaszt, (2)

- férfiak esetében, aki maximum napi 3 egységnyi alkoholt fogyaszt, (3)

- akár nők, akár férfiak esetében, aki 4 egységet csak ritkán, ünnepléseknél, speciális alkalmakkor fogyaszt, (4)

- a (0) pedig a tabu szám, vagyis aki egy csepp alkoholt sem fogyaszt járművezetéskor (motorkerékpár, bármilyen gépkocsi, vízijárművek és sportjárművek, illetve eszközök), állapotos nők esetében, heti egy "száraz" nap esetén, gyógyszeres kezelés alatt, munka közben, betöltött 18. életév alatt, stb.

(Az egységnyi alkohol mibenlétéről itt írtunk bővebben.)

Valójában a mértékletes alkoholfogyasztás személyre szabott és egyedi paramétereket jelentő meghatározás. Mindig figyelembe kell venni azt, hogy minden ember életkora, neme, életstílusa, egészségi állapota függvényében másként reagál az alkoholra. Sőt, az országok és vidékek közti eltérő helyi szokások és kultúrák is számos különbséget mutathatnak, vagyis ami az egyik országban mértékletes alkoholfogyasztásnak tekinthető, az lehet, hogy egy másik országban egyáltalán nem az.

Felelőtlen próbálkozások helyett úgy ismerhetjük meg legjobban a korlátainkat, ha tájékoztatást kérünk háziorvosunktól és az ő segítségével állapítjuk meg, hogy mennyi a számunkra optimális alkoholmennyiség, ha egyáltalán van ilyen.

Mennyi az annyi, vagyis mennyi az ún. "egységnyi ital"?

Mindenki találkozott már vendéglátóhelyekkel, ahol "bőven mérték" a felest és olyannal is, ahol spórolni látszottak rajta. A félreértések és fogyasztók átverésének elkerülése érdekében az italok szabványosításának gyakorlatát régóta alkalmazzák olyan kereskedelmi környezetben, ahol alkoholt árusítanak. Az engedéllyel rendelkező vendéglátóhelyeken italmérő edényekkel egységesítik a vendégek részére eladott szeszesital mennyiségét, amit az engedélyező hatóság ellenőriz.

A legtöbb szeszesital esetében a kereskedelmi mértékek országonként eltérnek, és leginkább a helyi ivási szokások szerint alakulnak. Sok európai országban a bort például deciliterenként mérik, Angliában viszont a csapolt sört pintenként [1 pint = kb. 0,6 liter] és félpintenként szolgálják fel. A legtöbb fejlett országban az égetett szeszeket is szabványosított mennyiségben kell a fogyasztók részére kiszolgálni.

Az ún. "egységnyi ital" kifejezés és mennyiség elterjesztése azonban teljesen más célt szolgál. Népegészségügyi szempontból a „standard ital” fogalmát azért vezették be, hogy az ártalom-megelőzés céljából így tájékoztassák a fogyasztókat, vajon ésszerű határok között fogyasztják-e a szeszesitalokat, és várhatóan megmaradnak-e a mértékletes alkoholfogyasztás keretein belül.

standard_unit.jpg

Azóta a standard ital fogalma számos felvilágosító kampányban játszik központi szerepet, főként az angolszász országokban, ezenkívül felhasználják a kormány alkoholfogyasztásra vonatkozó ajánlásainak és útmutatóinak gyakorlati végrehajtása során is.

A standard italok „biztonságos” vagy „alacsony rizikójú” számának meghatározása jórészt - a különböző mértékű szeszesital-fogyasztás okozta tartós egészségkárosodásra vonatkozó - kutatási eredményeken alapul, és célja, hogy segítse a fogyasztókat a potenciális egészségkárosodások elkerülésében.

A „standard ital” kifejezés eredetileg a „standard” erősségű szeszesitalokra vonatkozott. A gyakorlatban a különböző sörök, borok és égetett szeszek alkoholtartalma más és más. Ráadásul országonként változik annak értelmezése, hogy egy standard ital mennyi alkoholt tartalmaz.  A standard italok meghatározása széles skálán mozog, az Egyesült Királyságban alkalmazott 8 gramm etanolnak megfelelő mennyiségtől a japán standard italban lévő 19,75 grammig. Az Európai Unió országaiban jellemzően a 8-12 gramm etanol mennyiséget tartalmazó italmennyiséget értjük "egységnyi ital"-on.

A felszolgált italok szabványmennyisége az ital típusától függően egy adott országon belül szintén különbözhet, így egy adag sör alkoholtartalma eltérhet egy adag borétól vagy égetett szeszétől. Ausztriában például egy Trinkeinheit, vagyis egy standard  ital, a sör és a bor esetében 12 gramm, az égetett szeszek esetében 6 gramm etanolnak felel meg. Ezek a meghatározások nagyban függenek a különböző országokban elfogadott és jellemző gyakorlattól.

Egyes országokban kísérletet tettek arra, hogy olyan mértékegységet vezessenek be, amely megállapíthatóvá teszi az egy üvegnyi vagy doboznyi szeszesitalban lévő standard adagok számát. Ausztráliában az üvegeken kötelező feltüntetni a standard italadagok számát. Az Egyesült Királyságban több szeszipari cég nemrég önként úgy döntött, hogy a szeszesitalok csomagolásán feltünteti a brit standard italok számát.

Némely ország vendéglátóipari egységeiben a sörös, boros és égetett szeszes poharakat egy adott szintnél megjelölik, hogy mérhető legyen az elfogyasztott alkohol mennyisége. Más országokban, például az Egyesült Államokban nem kötelező standard adagokat kiszolgálni, ami azt jelenti, hogy egy adott ital mennyisége változhat, és gyakran meghaladja a kormány által meghatározott standard ital nagyságát.

Sok ital fogy a vendéglátóhelyeken kívül is, olyan környezetben, ahol az italokat általában nem szabvány mennyiségben szolgálják fel, és a félig üres poharakat gyakran újratöltik, ami megnehezíti az elfogyasztott italok számának megbecsülését. Sok fejlődő országban, ahol az ivás közösségi időtöltés, és az italokat gyakran közös korsóból fogyasztják el, reménytelen bármilyen kísérlet az elfogyasztott italok számának meghatározására.

Forrás: ICAP – Nemzetközi Alkoholpolitikai Központ és Italmérték program (www.italmertek.hu)

Léteznek példaértékű absztinens hírességek vagy csak az alkoholisták érdekesek?

Az alkoholfogyasztás kulturálisan évszázados mélységben ágyazódott be a nyugati civilizáció mindennapjaiba. Nagy a panaszkodás, hogy elisszuk az eszünk, meg szétrobban a májunk, meg alkoholba és nyomorba fullad főként a szegényebb népréteg, és persze minderről a szórakoztatóipar, meg a reklám, meg a link és szabadelvű alkoholfüggő művészek rossz példája és valami titkos iparági vagy háttérhatalom érdekei mentén gerjesztett burkolt propaganda, és a fiatalok elé követendő példaként állított alkoholista hírességek tehetnek. Lehet ezen vitatkozni, de mindössze annyi értelme van mint chemtrailt keresni a felhős éjszakai égbolton.

hughgrant2l_468x350.jpg

(kép: http://dailymail.co.uk)

Tény azonban, hogy kevésbé üti meg a média ingerküszöbét az, ha egy híresség absztinens. Nyilván érdekesebb, ha kakukkrészegen randalírozik London partynegyedében vagy erősen ittasan beszél hülyeségeket egy amerikai talkshow-ban. A normalitás nem hír. Nem "kattinkényon". Nem generál olvasót, nem termel bevételt.

Pedig vannak érdekes és hírként eladható absztinens művészek. Mennyivel érdekesebb cikket lehetne összetákolni abból, hogy Tom Cruise egy kortyot sem iszik, pedig az egyik bármixerkedésről alkotott kultfilmnek köszönheti karrierjét, és hát ez micsoda ellentmondás már. Jennifer Lopeznek valami komplexusa lehet, hogy mindig üde arcszíne érdekében nem iszik, mindemellett van annyira babonás, hogy pohárköszöntőt mégis csak valami alkohollal a kezében mond, mert toast-ot inni vízzel balszerencsét hoz. Kim Kardashian állítólag utálja az alkohol ízét, de ennél viszont jobban szereti a pénz illatát, mert simán elvállalta a Midori likőr arcának szerepét a múltban akár több évre is. Nem beszélve azokról a sztárokról, akik jó mélyre süllyedtek az ivászatban, de észbekaptak, lemondtak az alkoholról és részben vagy egészben absztinens életet élnek. Lennének itt extrém példák mint Ozzie Osbourne, Bradley Cooper vagy Tobey Maguire. Nem beszélve azokról, akik hiúságuk folytán nem isznak, nehogy sörhasat növesszenek, mint pl. David Beckham.

Az absztinenciáról szenzációhajhász hírt generálni persze így is nehéz. Hacsak ki nem tör egy absztinencia járvány a Time Square-n vagy a budapesti romkocsmákban, amire, lássuk be, kicsi az esély.