A karácsonyi időszak egyik várva várt vállalati eseménye a céges karácsonyi parti, amikor beosztástól és felelősségi körtől függetlenül minden kolléga végre elengedheti magát, hogy közösen ünnepelje a sikeres vagy – nyilván a külső körülmények mindig szerencsétlen összejátszása okán – kevésbé sikeres (a.k.a sikertelen) évet és eredményeket. Az ilyen, amúgy ismerős csoport-közegben, tartott bulikon az emberek hajlamosak kibújni megszokott, hétköznapi álarcuk mögül, hogy ha pillanatokra is, de kiéljék magukat. Mindebben nagy segítségükre van a vállalat „kedvessége és gondoskodása” folytán biztosított ingyen pia.
Bár a kollégák előre készülnek és általában nagyon várják a céges partikat, mégsem számítanak az alkohol kiszámíthatatlanságára. Az alkoholfogyasztók többsége nem ismeri sem az alkohol hatásmechanizmusát, sem a különböző alkoholfajták egyidejű fogyasztásából eredő negatív hatásokat, és sokszor saját alkoholtűrő-képességükkel és annak változatosságával sincsenek tisztában. Mindezekből erednek a céges karácsonyok emlékezetesen vicces jelenetei és azokat a céges kultúrában továbbterjesztő történetek, amelyek évek múltán is kellemetlen emlékeket idéznek azokban, akik elszenvedték a részegségük folytán számukra kontrollálhatatlan eseményeket.
(kép: buzzfeed.com)
Na de mi is történik az ingyen italokban gyanútlanul fürdőző alkalmazottakkal egy ilyen kötetlen vállalati esemény alkalmával? Berúgnak, mint a disznó és bohóckodnak, mint a majom. Ahogy Kolozsvári Grandpierre Emil megírta ’A bor eredete’ című művében: „A bort Noé találta ki unalmában. Hat állat vérét keverte össze. A hat állat az oroszlán, a tigris, a medve, a disznó, a majom és a galamb. Ez a hatféle vér mutatkozik meg a részegek hatféle természetében. Van, aki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlóan bujálkodik, vagy olyan szelíd, mint a galamb.”
Ez igaz lehet talán a részegek természetére, úgy általában. A részegek viselkedése is letudható annyival, hogy alkohol hatására valaki laza, agresszív, beszédes vagy éppen csendes, aggódó, vidám vagy lehangolt, adakozóan jólelkű, vicceskedő vagy bunkó és beszólogató, akár überokos lesz, netán örök józanként állja a sarat vagy teljesen szétcsúszik. A karácsonyi céges parti részegei azonban külön minőséget képviselnek, hiszen többnyire azok előtt vetkőznek ki teljesen magukból, akik előtt józanul a leginkább viselkedni szoktak. Lássuk a céges karácsonyok klasszikus részegtípusait:
- Már viszonylag kevés elfogyasztott alkohol hatására megjelennek a vicceskedő kollégák. A poéngyárak, a született stand-uposok, akik fejből tolják az összes híres filmvígjáték összes jelenetének összes poénját, természetesen élethű előadásban. Úgy gondolják, remek humoruk van (bár sokszor valóban eredetiek a vicceik) és erről annál jobban meg vannak győződve, minél ittasabbak. Eleinte szórakoztatóak, de a buli előrehaladtával egyre fárasztóbbak, és a végén szinte már csak saját maguk röhögnek saját poénjaikon, viszont annál hangosabban.
- Sokszor a józanul legcsendesebb kollégák lepik meg a társaságot azzal, hogy leveszik félénk álarcukat és kellő mennyiségű alkohol legurítása után megmondóemberré változnak. Egy idő után válogatás nélkül mondják véleményüket és osztogatják addig rejtegetett tanácsaikat a munkatársaknak. A szerencsétlenebbek érzékszerveit úgy letompítja az alkohol, hogy azt sem veszik észre, amikor a főnököt támadják be keresetlen és az alkohol oldotta gátlások folytán néha összefüggéstelenül előadott véleményükkel.
- Az alkalmi csábító ugyancsak az alkohol oldotta gátlások folytán válik hétköznapi kollégából önjelölt szívtipróvá. Eleinte válogat lehetséges „áldozatai” között, majd az idő előrehaladtával és a bevitt alkohol mennyiségével arányosan megelégszik bárkivel. Lassúzás, taperolás, kétértelmű utalások, erotikusnak gondolt táncmozdulatok és folytonos közeledés jellemzi, míg végül egyre kétségbe esettebb próbálkozásaira direkt visszautasítás lesz a válasz, amit jobb esetben szimpla beletörődéssel, de szégyenkezve visel. Rosszabb esetben zaklatóvá válik.
- Van kolléga, aki annyi frusztrációt cipel magában józan hétköznapjain, hogy alkohol hatására lelkizős lélekbúvárrá válik. A többiek vállán sírja el érzelmi, kapcsolati, munkahelyi problémáit, egész életének lelki megrázkódtatásait. Általában ő az, aki előbb vidám részeg, majd a lelkizős fázisba esve elszomorodik, hogy további italok elfogyasztása után annál hangosabb agresszorként próbálja feledtetni érzelmi megingását.
- A munkamániás az, akiben az alkohol sem tudja elfeledtetni, hogy éppen munkatársaival bulizik, így a céges partin is csak a munkán jár az esze. Ontja a történeteket munkasikereiről, ötleteiről, éppúgy a panaszáradatát problémáiról, csalódásairól, és a munkatársakkal vagy projektekkel kapcsolatos elégedetlenségéről.
- Az aggodalmaskodó kolléga már kis mennyiségű alkohol elfogyasztása után a szívén viseli mind a buli sikerét, mind a többiek jókedvét és biztonságát. A buli elején még azon aggódik, hogy vajon mindenki jól érzi-e magát, jó lesz-e a buli, elég lesz-e a kaja és a pia, lesz-e tánc, elégedett lesz-e a főnök. Az alkoholfogyasztás és a rendezvény előrehaladtával egyre jobban kezd aggódni azért, hogy vajon mindenki jól fogja-e magát érezni holnap, ne dehidratálódjanak a lerészegedő kollégák, összejöjjenek a párok és biztonságban hazaérjen mindenki.
- Minden cégnél megtalálható az a féle partiállat, akinek tulajdonképp alkoholra sincs szüksége ahhoz, hogy birtokba vegye a teljes táncparkettet vagy hangosan énekelje és a többiekkel énekeltesse a slágereket. Részegen ugyanez a „műsor” neki kellemes, másoknak kellemetlen, de telefonnal megörökítendő élménnyé változik, lévén a tánc lenyűgöző versenytánc helyett bizonytalan vonaglássá, a többiekkel közös felszabadult éneklés, asztal tetején csápolós óbégatássá változik.
- A laza főnök alkohol hatására kilép szokásos vezetői szerepéből, közvetlenné válik, jófejkedik, barátkozik, ami ellentmond a munkanapokon mutatott távolságtartásának. Minél többet iszik, annál nagyobbnak és természetesnek gondolja barátságát, holott pusztán annál leereszkedőbb és terhesebb lesz közeledése.
- A szerelmesek józanul még csak összenéznek, részegebb állapotukban már „véletlenül” folyton egymáshoz sodródnak, míg végül vagy a táncparketten borulnak össze és maradnak úgy a buli végéig, vagy a buli egy csendesebb szegletében elegyednek a külvilágot kizáró sugdosós beszélgetésbe attól függően, hogy a „párocska” régóta létező titkos kapcsolat vagy aznap összeállt alkalmi eltévelyedés eredménye.
- Végül ott vannak a szerencsétlen lúzerek. Ők annyira megörülnek az ingyen pia adta lerészegedés lehetőségének, hogy már a kezdet kezdetén leisszák magukat. A buli derekára már hozzák a katatón állapotban bólogatós, széken dülöngélős, homályos tekintettel értetlenül maga elé bámulós, majd többnyire fekvehányós vagy a wc egy szegletében földre gömbölyödős fotó- és videósorozat témát, amely biztosítja magasztos helyüket a céges legendáriumban és – valódi szerencsétlenségükre – a céges partifotók archívumában.