Évezredek óta küzd az emberiség az alkohollal. Élvezzük az örömöt, amit nyújtani képes és szenvedünk a kíntól, amit okozni tud. Egy furcsa kapcsolat ez, amiből mintha nem lenne kiút. Élhetnénk vele mértékkel, de ennek sem tudunk ellenállni, mint annyi minden másnak sem, amiben egy kis boldogságot vélünk felfedezni. Az alkohol pedig visszaél ezzel a vágyódással, és ha túllépjük az ésszerű mértéket, örökre magához láncol. Mi mindenben nyilvánul meg az alkoholnak az a kettőssége és ellentmondásossága, amivel küzdünk mióta világ a világ?

(kép: Clipart Library)

Evolúciós előny vagy evolúciós hátrány?

Először is ott van mindjárt az a kérdés, hogy miért is nem szelektálta ki az emberi evolúció az alkoholfogyasztást még a kezdet kezdetén. A törzsfejlődés, a fajok fejlődése során elvileg csak a túlélési képesség szempontjából fontos viselkedési formák maradnak fenn hosszú távon. Ha az alkoholfogyasztás nem az, akkor ki kellett volna szelektálódnia az alkoholista ősöknek. Ha mégsem így történt, akkor az alkoholfogyasztás hasznos? Az elmúlt évtizedekben kezdtek kutatók ezzel a kérdéssel foglalkozni és arra jutottak, hogy a szavannákon élő őseinket kalóriában gazdag tápanyaghoz juttatták az erjedt gyümölcsök, amiknek illatát ráadásul nagyobb távolságból is könnyen megérezték. A viszonylag alacsony alkoholtartalmú erjedt ’cefre’ nem tette őket alkoholfüggővé, vagy legalábbis az alacsony átlagéletkor miatt nem igazán volt ideje káros hatását demonstrálni. Így az alkoholtartalmú erjedt gyümölcsök fogyasztásának inkább a hasznát láthatták őseleink, mint a kárát.

Serkenti az emésztést vagy éppen gátolja?

Léteznek alkoholos italok, amelyeket étvágygerjesztő vagy emésztést segítő hatásuk miatt fogyasztunk. Étkezés előtt fogyasztva a nyálkahártyákban vérbőséget okoznak ezzel stimulálva a szervezetet arra, hogy élelemhez akarjon jutni. Étvágytalanság vagy „rossz gyomor” ellen szokás pl. gyógynövénylikőröket ajánlani. Sokan esküsznek rá, hogy ezek csodát tesznek és kifejezetten segítik az emésztést, főleg, ha a tradicionális magyar konyha fűszeres és zsíros ételeit kell leküzdeni. Ezzel szemben az alkoholisták egyik tipikus betegsége a gyomorfekély és az emésztésük sem működik valami jól, mert az alkohol elpusztítja a vékonybélben élő baktériumokat, amik a szervezetükbe juttatott táplálék emésztésének jelentős részét végeznék. Az alkoholnak itt is ugyanaz a trükkje. A nem gyakori, kis mennyiséggel megbirkózik a szervezet, de a nagy mennyiség tönkre teszi.

Szív- és érrendszer vagy májzsugor?

Talán erről a kérdésről zajlik a legnagyobb vita. Egyes kutatások szerint a kismennyiségű alkohol jótékony hatással van a vérkeringésre, gátolva így a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Más kutatások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy az alkohol májzsugort okoz. Mindamellett, hogy az alkohol a szívizmot is károsítja, bizonyos alkoholos italok (pl. a vörösbor) mérsékelheti a szívbetegségek előfordulását. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában nagy jelentősége van a szabadgyök-reakciók káros hatásainak. Vizsgálatok igazolják, hogy ezen hatásokat csökkentik a természetes antioxidánsok. A vörösborban található ún. polifenolos vegyületek pedig éppen olyan kedvező szerkezeti és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy antioxidánsként viselkedjenek. Igen ám, de ehhez nem lenne szükség a vörösborban ugyancsak megtalálható 12-15%-nyi etanolra, ami viszont nagy mennyiségben májzsugort okoz. A máj, mint egy beépített mini-detoxikáló egység, lebontja a szervezetünkbe került mérgező anyagokat. Etil-alkoholból 8-12 grammot képes lebontani óránként, ami kb. egy pohár bornak, sörnek vagy 2cl 40%-os pálinkának felel meg. Férfiaknál napi 60 gramm, nőknél napi 20 gramm alkohol rendszeres fogyasztása már tartós károsodást okoz. És ez ellen a polifenolok sem jelentenek védelmet.

Öröm vagy bánat?

Erről az ellentmondásról mindenki tud mesélni, aki rúgott már be úgy, hogy másnap fogadkozott, sosem iszik többet. Amíg az este úgy indul, hogy 1-2 ital segít oldani a gátlásokat, javítva ezáltal a kapcsolatépítési esélyeket és a könnyedebb szociális interakciót (ami a párválasztásnál egészen előnyös képesség, de józanul nem mindenkinek adatik meg), addig a túlzott mennyiségű alkohol elfogyasztása éppen ellentétesen hat. Egy ital képes éppen annyira oldani a gátlásokat, hogy elmúlik a „lámpaláz”, nem bénít le az izgulás, a görcs, addig a néhány ital már rohamosan csökkenti a kognitív képességeket, rontva a térbeli tájékozódást, az emlékezetet, a reakció időt, a mozgás- és beszédkoordinációt. Egy örömteli, boldognak tűnő este is végződhet gyötrelemben, ha egy mértéknél többet fogyaszt az ember, de egy boldogan végződő este is okozhat fejfájással és szédelgéssel járó kínkeserves másnap reggelt. Az alkohol ugyanis megadhatja a boldogság érzését, de a még több vélt boldogságért már nagy árat kér.

Szorongásoldó vagy depresszáns?

Újabb ellentmondás. Közismert, hogy egy pohár alkohol remekül oldja a szorongást, segít oldani a stresszt. Kis mennyiségben élénkítő szerként viselkedik, nagyobb mennyiségben viszont depresszáns lesz (bár sok esetben nem lehet tudni, hogy a depresszió fordul alkoholizmusba vagy az alkoholfüggőség váltja ki a depressziót). Sokan kifejezetten szorongásoldó hatása miatt kezdenek inni. Az alkohol ugyanis ideiglenesen növeli az agy szerotoninszintjét, ami egyfajta boldogságot okoz. Ezáltal olyan örömforrássá válik, amire könnyen rászoknak azok, akik úgy érzik, hogy életükben kevés öröm éri őket. Az alkohol viszont becsapja őket, mert minél nagyobb mennyiségben keresik benne a vélt örömöt, annál inkább rontja fogyasztójának kedélyállapotát. Ördögi kör, de mire az áldozat ráébredne, hogy az alkohol becsapta, már ritkán képes kitörni függőségéből.

Tudatmódosító vagy tudatromboló?

Rengeteg művészeti alkotást köszönhet a világ olyan művészeknek, akik alkoholos befolyásoltság alatt alkottak vagy legalábbis feltételezhető, hogy az ihlet a művész túlzott alkoholfogyasztásának köszönhető. Az alkohol ugyanis tudatmódosító szer is, tudatmódosító hatása azonban sajátosan ellentmondásos. Alapvetően egy regresszív, leépülő folyamat, amit azonban az alkoholmámorban utazó pozitívként él meg. Az alkohol rövidtávon felszabadít, önfeledt állapotot okoz, amiben szárnyal a képzelet, ilyenkor érkezik a múzsa csókja és az alkotó pillanat boldogsága. Olyat képzel és lát a művész, amit józanul nem biztos, hogy meglátna. Ezen felbátorodva, többnyire a múzsa kergetésébe, azaz még több és rendszeres alkohol fogyasztásába kezd, hogy termékenyebb művésszé váljon és többször is megélje az alkotás boldog pillanatát. Az alkohol viszont csak rövidtávon ad ihletet. Idővel éppen, hogy lekorlátoz és a szárnyaló, önfeledt tudatot teljesen eltéríti a valóságtól. A túlzott fogyasztó amint függővé válik, képtelen lesz arra, hogy reálisan értékelje megváltozott helyzetét és problémáját. Szerencsére a művészek többsége ezzel tisztában van és nem az alkoholtól várja az ihletet.

Társadalmilag hasznos vagy a társadalom számára káros?

Az alkohol társadalmi hatásának kettősségéről viszonylag kevés szó esik. Ennek fő oka az, hogy nehéz a társadalom számára nyújtott hasznát és kárát számszerűsíteni és gazdasági mérőszámokkal egzakt és pontos módon szembeállítani. Hasznossága általában kimerül az alkoholipar és –kereskedelem generálta adóbevételek és foglalkoztatás számbevételében. Jóllehet ennek becslése is nehézségekbe ütközik, lévén rengeteg áttételes gazdasági haszon is kapcsolódik hozzá a turizmuson és vendéglátáson keresztül. A társadalmi károk sorában is vannak tipikus elemek, amikkel a közgazdászok számolnak, mint pl. az alkoholizmus miatti egészségügyi ellátás ráfordításai vagy bűnözés, de nehezebb becsülni az alkohol miatti munkából kiesés vagy a családok szétesése révén okozott társadalmi károkat. Mindezek ellenére elfogadott, hogy az alkoholnak több a közösség életére gyakorolt kára, mint amennyi hasznot hoz adóbevételekben, a kormányok mégis kitartanak amellett, hogy megfelelően adóztatva kontrollálható az egyensúly. A betiltásának eddig a történelemben sosem lett üdvös következménye.

 - - -

Az alkohol kettős játéka nagyjából abban nyilvánul meg évezredek óta, hogy rövidtávon boldogságot és örömöt kínál, ám aki hozzászokik ehhez a csalóka örömforráshoz, azt magához láncolja és lassan elemészti. Rengeteg kutatás készül, ami azt vizsgálja egészségügyi, szociológiai, pszichológiai, közgazdaságtani és egyéb szempontok alapján, hogy az alkoholfogyasztás káros vagy van esetleg haszna is az egyén és a közösség számára. Abban többé-kevésbé konszenzus van, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti a káros hatások kockázatát és lehet jótékony hatása. Úgy tűnik, az alkohol azért volt képes túlélni az ember biológiai evolúcióját és azért képes túlélni a kulturális evolúciót, mert az ember többnyire csak a mára és a holnapra gondol. Az alkoholnak pedig azonnali rövidtávú hatása inkább kecsegtető az ember számára, aki továbbra is nehezen vesz tudomást vagy rémül meg a hosszútávon jelentkező káros hatásoktól. A ’sosem tudhatjuk lesz-e holnap, ezért vegyük el ma, amit az élet ad’ gondolkodás pedig nem csak az alkoholfogyasztás szempontjából okoz gondokat az emberiségnek.