Nyári forróság, gyönyörű napos idő, tökéletes alkalom a lazulásra és sokak fejében, ezt elősegítendő, némi italozásra. Ám ahogy a téli nagy hidegben, úgy a nyári hőhullámok idején is különösen kockázatos a túlzott alkoholfogyasztás. Elmondjuk, miért.

(kép: Eklablog)

Dehidratáció

Az ember hajlamos úgy gondolni, hogy egy alkoholos ital is lehet remek szomjoltó, hiszen frissítő, hűtött folyadék formájában lehet bárhol hozzájutni. De kánikula idején, amikor az ember amúgy is rengeteg folyadékot veszít, főképp izzadás formájában, az alkohol dehidratáló hatása sokszorozottan veszélyes lehet. Az alkohol vizet von el a sejtektől, ami forró időjárás esetén tovább rontja a test vízháztartását, folyadékegyensúlyát. Lehet persze okoskodni, hogy a sör, bor, de még a pálinka is tartalmaz legalább 60% vizet, az emberi szervezet azonban nehezen pótolja az alkohol által elhasznált folyadékot. Az alkohol miatt általában harmadannyival több folyadék távozik a szervezetből, mint amennyit megiszunk. Szóval, ha sokat és folyamatosan iszunk nagy melegben, esélyes, hogy sosem érjük utol magunkat vízbevitel tekintetében, testünk folyadékmérlege addig negatív lesz, míg az alkoholbevitelt abba nem hagyjuk. A dehidratációnak pedig lehetnek kellemetlen következményei, úgymint zavarodottság, később levertség, akut esetben akár légzési nehézség és szívritmuszavar.

Testhőmérséklet

A folyadékegyensúly azért is fontos szerveztünk számára a nyári forróság idején, mert testünk a bevitt folyadékot használja saját hűtésére, pl. izzadság formájában. A túlzott alkoholfogyasztás – amellett, hogy elvonja a folyadékot a szervezetből – megzavarja a test hőháztartását is, felborítja a hőegyensúlyt azzal, hogy növeli a test hőmérsékletét. Az alkohol ugyanis hatással van a hipotalamuszra, ami a test hőmérsékletét is szabályozza. Normál esetben, akár nagy melegben is, az izzadás segít hűteni a testünket a bőrfelületünkön elpárolgó izzadságcseppeknek köszönhetően. Extrém hőségben és túlzott alkoholfogyasztás hatására ez a hűtési mechanizmus felborulhat és testünk túlmelegedhet, ami kimerültséghez vezethet.

Kimerültség

A test kimerültsége élsportolóknál is előfordul, de túlzott alkoholfogyasztás esetén sportolni sem kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, főképp nyári forróság idején, amikor az alkohol „kimerítő” hatását a hőség csak fokozza. A kimerültség jelensége 3 fázisban jelentkezhet. Először az izmok kisebb-nagyobb görcseivel kezdődik, ahogy a folyadékkal együtt az izommunkához szükséges elektrolitok is csökkennek az izzadás miatt pedig ásványi sókat vesztünk. Második fázisban a dehidratáció miatti kiszáradás mentális zavarokat okozhat, míg végül a testhőmérséklet növekedése miatt akár ájulásig fajuló hőguta következhet be.

Érzékelés és önkontroll

Az alkohol agyra gyakorolt hatása különösen veszélyes hőség idején, amikor amúgy is hajlamosak vagyunk megszédülni, lassabban reagálni. Az alkohol megpiszkálja az egyensúlyt, a koordinációt, megtéveszti az érzékelést, amivel túlzott kockázatvállalásra buzdít, oldja a gátlásokat, és gyengíti az önkontrollt. A túlzott alkoholfogyasztásnak köszönhetően tévesen érzékelünk és ítélünk meg dolgokat, rossz döntéseket hozunk, ami különösen a tikkasztó napsütés és trópusi forróság idején kellemetlen és veszélyes helyzeteket eredményezhet.

Balesetek

A hőség idején túlzott alkoholbevitel eredménye a test folyadék- és hőháztartásának felborulása, a kimerültség és az alkohol okozta mentális és kognitív képességek gyengülése. A kevesebb gátlás, a kisebb félelemérzet, a gyengébb önkontroll nagyobb kockázat vállalására ösztönöz, ami a reakció idő lassulásával, a térérzékelés, az egyensúly és koordináció gyengülésével együtt könnyen sodor balesetveszélyes helyzetekbe. A kánikula idején amúgy is lassabb, fáradtabb és kevésbé figyelmes emberek alkohollal felturbózva extra kockázatos helyzetekben találhatják magukat. Elég egy részegen rosszul felmért távolság a parttól és úszóképességünk felülbecslése, vagy hasonló tipikus kánikulai szituáció és csak a szerencsére és józan embertársaink segítségére számíthatunk.

Mennyi alkoholt ihatunk a nagy nyári forróság napjaiban?

A legfontosabb, hogy kerüljük a túlzott alkoholfogyasztást és maradjunk a mérsékelt és felelősségteljes fogyasztásnál, ha már nem vagyunk képesek lemondani erről az élvezetről még extrém időjárási körülmények között sem. Az ún. egységnyi alkohol mennyiség jó irányadó, ami 8-12 gramm alkoholt jelent és ebből is max 2-3 adagot egy nap. Egy egység alkohol kb. egy pohár sört, 1 dl bort vagy 2cl feles jelent. A legjobb, ha a kevés alkoholt is alacsony alkoholtartalmú italok formájában fogyasztjuk, legyen az egy radler, egy hosszúlépés vagy egy vodka-szóda. A lényeg, hogy az italunk ne legyen 5%-nál magasabb alkoholtartalmú és abból se igyunk 1-2-nél többet. Egy hosszúlépés (1dl bor + 2dl szóda) kb. 4%, míg egy könnyű vodka-szóda (2cl vodka + 2dl szóda) kb. 3,6% alkoholtartalmat jelent. Érdemes arra is figyelni, hogy semmiképp se reggel vagy délelőtt, legfőképpen ne a déli forróság időszakában igyunk alkoholt, hanem legfeljebb a kora esti naplemente idején.

Évezredek óta küzd az emberiség az alkohollal. Élvezzük az örömöt, amit nyújtani képes és szenvedünk a kíntól, amit okozni tud. Egy furcsa kapcsolat ez, amiből mintha nem lenne kiút. Élhetnénk vele mértékkel, de ennek sem tudunk ellenállni, mint annyi minden másnak sem, amiben egy kis boldogságot vélünk felfedezni. Az alkohol pedig visszaél ezzel a vágyódással, és ha túllépjük az ésszerű mértéket, örökre magához láncol. Mi mindenben nyilvánul meg az alkoholnak az a kettőssége és ellentmondásossága, amivel küzdünk mióta világ a világ?

(kép: Clipart Library)

Evolúciós előny vagy evolúciós hátrány?

Először is ott van mindjárt az a kérdés, hogy miért is nem szelektálta ki az emberi evolúció az alkoholfogyasztást még a kezdet kezdetén. A törzsfejlődés, a fajok fejlődése során elvileg csak a túlélési képesség szempontjából fontos viselkedési formák maradnak fenn hosszú távon. Ha az alkoholfogyasztás nem az, akkor ki kellett volna szelektálódnia az alkoholista ősöknek. Ha mégsem így történt, akkor az alkoholfogyasztás hasznos? Az elmúlt évtizedekben kezdtek kutatók ezzel a kérdéssel foglalkozni és arra jutottak, hogy a szavannákon élő őseinket kalóriában gazdag tápanyaghoz juttatták az erjedt gyümölcsök, amiknek illatát ráadásul nagyobb távolságból is könnyen megérezték. A viszonylag alacsony alkoholtartalmú erjedt ’cefre’ nem tette őket alkoholfüggővé, vagy legalábbis az alacsony átlagéletkor miatt nem igazán volt ideje káros hatását demonstrálni. Így az alkoholtartalmú erjedt gyümölcsök fogyasztásának inkább a hasznát láthatták őseleink, mint a kárát.

Serkenti az emésztést vagy éppen gátolja?

Léteznek alkoholos italok, amelyeket étvágygerjesztő vagy emésztést segítő hatásuk miatt fogyasztunk. Étkezés előtt fogyasztva a nyálkahártyákban vérbőséget okoznak ezzel stimulálva a szervezetet arra, hogy élelemhez akarjon jutni. Étvágytalanság vagy „rossz gyomor” ellen szokás pl. gyógynövénylikőröket ajánlani. Sokan esküsznek rá, hogy ezek csodát tesznek és kifejezetten segítik az emésztést, főleg, ha a tradicionális magyar konyha fűszeres és zsíros ételeit kell leküzdeni. Ezzel szemben az alkoholisták egyik tipikus betegsége a gyomorfekély és az emésztésük sem működik valami jól, mert az alkohol elpusztítja a vékonybélben élő baktériumokat, amik a szervezetükbe juttatott táplálék emésztésének jelentős részét végeznék. Az alkoholnak itt is ugyanaz a trükkje. A nem gyakori, kis mennyiséggel megbirkózik a szervezet, de a nagy mennyiség tönkre teszi.

Szív- és érrendszer vagy májzsugor?

Talán erről a kérdésről zajlik a legnagyobb vita. Egyes kutatások szerint a kismennyiségű alkohol jótékony hatással van a vérkeringésre, gátolva így a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Más kutatások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy az alkohol májzsugort okoz. Mindamellett, hogy az alkohol a szívizmot is károsítja, bizonyos alkoholos italok (pl. a vörösbor) mérsékelheti a szívbetegségek előfordulását. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában nagy jelentősége van a szabadgyök-reakciók káros hatásainak. Vizsgálatok igazolják, hogy ezen hatásokat csökkentik a természetes antioxidánsok. A vörösborban található ún. polifenolos vegyületek pedig éppen olyan kedvező szerkezeti és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy antioxidánsként viselkedjenek. Igen ám, de ehhez nem lenne szükség a vörösborban ugyancsak megtalálható 12-15%-nyi etanolra, ami viszont nagy mennyiségben májzsugort okoz. A máj, mint egy beépített mini-detoxikáló egység, lebontja a szervezetünkbe került mérgező anyagokat. Etil-alkoholból 8-12 grammot képes lebontani óránként, ami kb. egy pohár bornak, sörnek vagy 2cl 40%-os pálinkának felel meg. Férfiaknál napi 60 gramm, nőknél napi 20 gramm alkohol rendszeres fogyasztása már tartós károsodást okoz. És ez ellen a polifenolok sem jelentenek védelmet.

Öröm vagy bánat?

Erről az ellentmondásról mindenki tud mesélni, aki rúgott már be úgy, hogy másnap fogadkozott, sosem iszik többet. Amíg az este úgy indul, hogy 1-2 ital segít oldani a gátlásokat, javítva ezáltal a kapcsolatépítési esélyeket és a könnyedebb szociális interakciót (ami a párválasztásnál egészen előnyös képesség, de józanul nem mindenkinek adatik meg), addig a túlzott mennyiségű alkohol elfogyasztása éppen ellentétesen hat. Egy ital képes éppen annyira oldani a gátlásokat, hogy elmúlik a „lámpaláz”, nem bénít le az izgulás, a görcs, addig a néhány ital már rohamosan csökkenti a kognitív képességeket, rontva a térbeli tájékozódást, az emlékezetet, a reakció időt, a mozgás- és beszédkoordinációt. Egy örömteli, boldognak tűnő este is végződhet gyötrelemben, ha egy mértéknél többet fogyaszt az ember, de egy boldogan végződő este is okozhat fejfájással és szédelgéssel járó kínkeserves másnap reggelt. Az alkohol ugyanis megadhatja a boldogság érzését, de a még több vélt boldogságért már nagy árat kér.

Szorongásoldó vagy depresszáns?

Újabb ellentmondás. Közismert, hogy egy pohár alkohol remekül oldja a szorongást, segít oldani a stresszt. Kis mennyiségben élénkítő szerként viselkedik, nagyobb mennyiségben viszont depresszáns lesz (bár sok esetben nem lehet tudni, hogy a depresszió fordul alkoholizmusba vagy az alkoholfüggőség váltja ki a depressziót). Sokan kifejezetten szorongásoldó hatása miatt kezdenek inni. Az alkohol ugyanis ideiglenesen növeli az agy szerotoninszintjét, ami egyfajta boldogságot okoz. Ezáltal olyan örömforrássá válik, amire könnyen rászoknak azok, akik úgy érzik, hogy életükben kevés öröm éri őket. Az alkohol viszont becsapja őket, mert minél nagyobb mennyiségben keresik benne a vélt örömöt, annál inkább rontja fogyasztójának kedélyállapotát. Ördögi kör, de mire az áldozat ráébredne, hogy az alkohol becsapta, már ritkán képes kitörni függőségéből.

Tudatmódosító vagy tudatromboló?

Rengeteg művészeti alkotást köszönhet a világ olyan művészeknek, akik alkoholos befolyásoltság alatt alkottak vagy legalábbis feltételezhető, hogy az ihlet a művész túlzott alkoholfogyasztásának köszönhető. Az alkohol ugyanis tudatmódosító szer is, tudatmódosító hatása azonban sajátosan ellentmondásos. Alapvetően egy regresszív, leépülő folyamat, amit azonban az alkoholmámorban utazó pozitívként él meg. Az alkohol rövidtávon felszabadít, önfeledt állapotot okoz, amiben szárnyal a képzelet, ilyenkor érkezik a múzsa csókja és az alkotó pillanat boldogsága. Olyat képzel és lát a művész, amit józanul nem biztos, hogy meglátna. Ezen felbátorodva, többnyire a múzsa kergetésébe, azaz még több és rendszeres alkohol fogyasztásába kezd, hogy termékenyebb művésszé váljon és többször is megélje az alkotás boldog pillanatát. Az alkohol viszont csak rövidtávon ad ihletet. Idővel éppen, hogy lekorlátoz és a szárnyaló, önfeledt tudatot teljesen eltéríti a valóságtól. A túlzott fogyasztó amint függővé válik, képtelen lesz arra, hogy reálisan értékelje megváltozott helyzetét és problémáját. Szerencsére a művészek többsége ezzel tisztában van és nem az alkoholtól várja az ihletet.

Társadalmilag hasznos vagy a társadalom számára káros?

Az alkohol társadalmi hatásának kettősségéről viszonylag kevés szó esik. Ennek fő oka az, hogy nehéz a társadalom számára nyújtott hasznát és kárát számszerűsíteni és gazdasági mérőszámokkal egzakt és pontos módon szembeállítani. Hasznossága általában kimerül az alkoholipar és –kereskedelem generálta adóbevételek és foglalkoztatás számbevételében. Jóllehet ennek becslése is nehézségekbe ütközik, lévén rengeteg áttételes gazdasági haszon is kapcsolódik hozzá a turizmuson és vendéglátáson keresztül. A társadalmi károk sorában is vannak tipikus elemek, amikkel a közgazdászok számolnak, mint pl. az alkoholizmus miatti egészségügyi ellátás ráfordításai vagy bűnözés, de nehezebb becsülni az alkohol miatti munkából kiesés vagy a családok szétesése révén okozott társadalmi károkat. Mindezek ellenére elfogadott, hogy az alkoholnak több a közösség életére gyakorolt kára, mint amennyi hasznot hoz adóbevételekben, a kormányok mégis kitartanak amellett, hogy megfelelően adóztatva kontrollálható az egyensúly. A betiltásának eddig a történelemben sosem lett üdvös következménye.

 - - -

Az alkohol kettős játéka nagyjából abban nyilvánul meg évezredek óta, hogy rövidtávon boldogságot és örömöt kínál, ám aki hozzászokik ehhez a csalóka örömforráshoz, azt magához láncolja és lassan elemészti. Rengeteg kutatás készül, ami azt vizsgálja egészségügyi, szociológiai, pszichológiai, közgazdaságtani és egyéb szempontok alapján, hogy az alkoholfogyasztás káros vagy van esetleg haszna is az egyén és a közösség számára. Abban többé-kevésbé konszenzus van, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti a káros hatások kockázatát és lehet jótékony hatása. Úgy tűnik, az alkohol azért volt képes túlélni az ember biológiai evolúcióját és azért képes túlélni a kulturális evolúciót, mert az ember többnyire csak a mára és a holnapra gondol. Az alkoholnak pedig azonnali rövidtávú hatása inkább kecsegtető az ember számára, aki továbbra is nehezen vesz tudomást vagy rémül meg a hosszútávon jelentkező káros hatásoktól. A ’sosem tudhatjuk lesz-e holnap, ezért vegyük el ma, amit az élet ad’ gondolkodás pedig nem csak az alkoholfogyasztás szempontjából okoz gondokat az emberiségnek.

Közismert, hogy a magyarok szeretnek inni, és szeretnek sokat inni. Az is, hogy kevés ország előz meg minket egy főre jutó alkoholfogyasztás tekintetében. Elfogadjuk azt is, hogy lassan az egymillió alkoholista országa leszünk, jóllehet valamirevaló statisztikánk sincs erről, csak becsléseink. Ugyanakkor mindenki ismer olyan embert a környezetében, akire simán rányomja az alkoholizmus bélyegét, miközben ezrével vannak olyanok, akikről nem is gyanítjuk, pedig függőbbek, mint bármelyik nagyivó barátunk. Tele vagyunk tévhitekkel mind az alkoholistákat, mind a hazai alkoholizmust illetően. Íme a 7 legközismertebb tévedésünk.

(kép: Stuff You Should Know)

Az alkoholista szinte mindig részeg - Nem igaz

Nos, ez nem igaz. Nem attól alkoholista valaki, mert sokat iszik, hanem attól, mert nem tud nem inni, azaz függő. A sok alkohol vedelése persze elvezethet az alkoholizmushoz, de ez sem törvényszerű. Sok más genetikai, környezeti hatásnak is együttesen kell érvényesülnie ahhoz, hogy valaki nagyivóból alkoholistává váljon. Kutatók vizsgálják szerte a világon az alkohol hatásmechanizmusát és azt, hogyan tesz valakit függővé, másokat viszont nem. A közhiedelemmel ellentétben azonban sok olyan alkoholfüggő is él köztünk, akik egyáltalán nem isznak sokszor sokat. Lehet, hogy csak ritkán, de amikor isznak, akkor viszont nincs megállj, képszakadásig töltik magukba a piát. Sőt, olyan kis mennyiségben fogyasztó zugivók is vannak, akik épp csak annyit isznak, hogy boldogabbak legyenek, de a szokásos napi adag nélkül egyáltalán nem tudják boldognak érezni magukat, vagyis ugyancsak függők. Tehát nem, alkoholista nem csak az lehet, aki mindig részeg, hanem az, aki alkoholfüggő.

Az alkoholista ugyanolyan ember, mint akárki más, csak sokat iszik - Nem igaz

Nem igaz. Az első pontból látszik, hogy nem kell, hogy valaki sokat igyon ahhoz, hogy alkoholfüggő legyen. Az alkoholista ugyanakkor valóban ugyanolyan ember, mint más, egy nagy különbséggel: az alkohollal valamilyen megmagyarázhatatlan öröklött vagy környezeti oknál fogva, tanult viselkedés vagy pszichés, mentális megingás miatt erős függőségi viszonyba kerül. Az alkoholizmus betegség, amit az alkoholista nem, a környezetében élők viszont elég hamar megértenek és elfogadnak. Ugyanolyan addikció mint a szerencsejáték-, internet-, cigaretta-, kábítószer-, onlinegaming-, és lassan a facebook-függőség is.

Az alkoholista rövidet iszik, a sörtől, bortól nem lesz az ember alkoholista, mert azokban alig van alkohol - Nem igaz

Sajnos ez sem igaz. Bár a sörgyártók és borászatok is szeretik elhatárolni magukat a rövid italok gyártóitól arra hivatkozva, hogy a 4-5% alkoholtartalmú söröket és a 10-15% alkoholtartalmú borokat elsősorban élvezeti értékük és frissítő hatásuk miatt fogyasztják a műkedvelő társasági ivók, akik ettől szerintük nem is válhatnak alkoholistává. Mindeközben persze be akarják tiltatni az összes alacsony alkoholtartalmú ún. alcopop üdítőitalt, mert azok éppen alacsony alkoholtartalmúknál és édességüknél fogva rászoktatják a fiatalokat az alkoholra. Nos, a szomorú valóság az, hogy rengeteg alkoholista fogyaszt pusztán sört vagy bort, vagy sört és bort egyszerre, bár igaz, hogy igen gyakran nem állnak meg itt, és folytatják felesekkel. A hazai alkoholfogyasztás tiszta etanolra visszaszámolva 1/3-1/3-1/3 részben származik sörből, borból és égetett szeszekből. Az alkoholista pedig nem az elfogyasztott alkohol típusától és előállítási módjától függően lesz alkoholista, hanem az etanol-molekuláktól, amit az alkoholok tartalmaznak. Sörből nyilván sokkal több litert kell elfogyasztania a vélt boldogságához, mintha ugyanazt az etanol mennyiséget pálinkából nyerné.

Az alkoholista agresszív, erőszakos ember - Részben igaz

Is-is. Valóban vannak, akikre az alkohol gátlásoldó hatása oly módon hat, hogy elvesztik az önuralmukat, nehezen fogják vissza magukat, könnyen dühbe gurulnak, sőt, akár keresik is a konfliktust. De nem mindenkire hat így az alkohol. Sokan egyszerűen elálmosodnak tőle, van, aki vicceskedni kezd és van, akit éppen megnyugtat, lévén az alkohol egyben szorongásoldó is. Sokféleképpen hat az alkohol. Bár igaz, hogy a hírekbe és az ismerősi körben terjedő pletykafolyamba nagyobb eséllyel kerülnek be azok a történetek, amikor valaki alkoholos befolyásoltság alatt tört-zúzott vagy félholtra verte a családját, vagy egy vadidegent egy kocsmában. Ettől még a csendes és visszahúzódó alkoholisták is nagyszámban köztünk élnek.

Ha az alkohol ára magas vagy nehéz hozzájutni, akkor az alkoholista nem fog inni - Nem igaz

De fog. Megtalálja a módját. Az alkoholista nem azért iszik, mert az alkohol ott van előtte karnyújtásnyira (jóllehet, ne becsüljük le a vágy és kísértés erejét) vagy mert éppen nagyon olcsón kapható. Azért iszik, mert függő, és mert úgy érzi, innia kell. Ahogy talál rá indokot, úgy talál arra is megoldást, hogy alkoholhoz jusson. Ha túl magas az ára, vesz a feketepiacon kitudjamit vagy falun esetleg rossz minőségű házi pálinkát. Azok ráadásul nem ellenőrzött forrásból származnak és gyakran nagyobb bajt okoznak, mint örömöt (mint azt láttuk a tavaly decemberi metanol-mérgezéses esetekben). Ez persze nem jelenti azt, hogy le kell vinni az alkohol árát, de azt jelenti, hogy nincs értelme egy bizonyos magas árszint fölé vinni, mert azzal csak az ellenőrzött forrásból származó kontrollált minőségű italok helyett az ismeretlen eredetű kotyvalékok felé tereljük az alkoholfogyasztást. Nem elég, hogy ugyanúgy sokat fognak inni az alkoholisták, de azt sem fogjuk tudni, hogy mit.

Egyszerű a leszokás: az alkoholista mondjon nemet - Részben igaz

Nos, nem tud nemet mondani. Éppen ez a probléma. Eleinte azt sem ismeri el még magának sem, hogy alkoholproblémái vannak. Szerinte akkor hagyja abba, amikor akarja. Csak nem akarja. Valójában nem tudja. Egészen addig nem tud nemet mondani, amíg nem szembesül saját alkoholizmusával és valami hirtelen pillanatban rá nem jön, hogy ez így nem folytatható tovább. Van, aki sosem jön rá, van, aki viszonylag hamar. A környezete hiába várja, hogy hozzon egy racionális döntést és egyszerűen ne igyon tovább, emberelje meg magát és mondjon nemet az alkoholra, mert az alkoholista olyan függőségi viszonyban áll az alkohollal, hogy ez így egyszerűen nem működik, nem elvárható tőle, nem tud nemet mondani. Ahogy F. Scott Fitzgerald mondta:” Először elfogyasztasz egy italt, azután az ital elfogyaszt még egy italt, végül az ital elfogyaszt téged.”

Az 1 millió alkoholista országa vagyunk - Nem igaz

Ez így nem teljesen igaz. Mondjuk úgy, hogy a nagyivók országa vagyunk. Hogy ebből mennyi az alkoholfüggő? Nincs rá pontos számadat. A KSH 2016-os becslése szerint 375ezer fő az alkoholisták becsült száma. 20 évvel ezelőtt 800ezerre becsülték, de ez azóta rohamosan csökkent. A KSH csökkenő adatainak ellenében mégis az terjed, hogy lassan egymillió alkoholista problémájával kell megküzdenünk. A nyilvántartott alkoholisták száma is a 20 évvel ezelőtti 50ezerről 18ezerre csökkent. Minden tízezer lakosra így már csak 18 alkoholista jut szemben a két évtizeddel ezelőtti ötvennel. A kutatások szerint a 15 évnél idősebb lakosságban mintegy 3,572 millió alkoholfogyasztó állampolgár van. Közülük 25% az, aki naponta vagy hetente legalább 2-3-szor fogyaszt alkoholt, de hogy mennyit, azt nem tudjuk. Az alkoholfogyasztásuk gyakorisága okán őket nevezhetjük nagyivónak: 893.000 ember. A naponta alkoholt fogyasztó honfitársaink száma 215.000 körül alakult 2016-ban. Ez alapján a médiában hangoztatott 1 millióval szemben reálisabbnak tűnik valahol 215.000 és 375.000 közé becsülni a magyarországi alkoholisták számát, ami kb. a harmada a közhiedelemben elterjedt milliós nagyságrendnek.

Alkoholt adni ajándékba nem feltétlenül felelőtlenség. Természetesen ne ajándékozzunk alkoholt a két végletnek: aki vagy absztinens, vagy alkoholista, és a minőség (no meg a „menőség”) messze fontosabb, mint a mennyiség. Aki viszont mérsékelt, műkedvelő alkoholfogyasztó és még érdeklődik is a különböző alkoholos italok színes világa iránt, annak megajándékozására érdemes extra energiákat fordítani.

Rengeteg karácsonyi csomagolás tekint vágyakozva a vásárlókra a hipermarketek polcain és az alkohol-ismerettel hiányosan megáldott vagy az egyszerű ajándékmegoldásokat keresők hamar meg is találhatják a tökéletesen papírdobozolt bort vagy 2 poharas whisky-csomagot. Első próbálkozásnak nem rossz, de érdemes egy kis erőfeszítést tenni és tájékozódni! Elsősorban a leendő megajándékozott ízlését és preferenciáit hasznos kideríteni. Biztosan jobban fog örülni valaminek, amire vágyik, mint egy mégoly drága és karakteres italra, aminek a szagát sem bírja. Még italtípusokon belül is nagy a szórás az egyes italok aromáját, karakterét, ízvilágát tekintve. Hiába ismert, hogy valaki szereti a whiskyt úgy általában, ha mondjuk éppen a bourbon whiskeyket ki nem állhatja túlzottan édeskés, vaníliás, az új hordóban érleléstől erősen tölgyfás ízei miatt. Neki még egy ’single barrel small-batch Kentucky straight sour mash bourbon whiskey’ is csalódás lehet, legyen mégoly lenyűgözően hosszú is a címkéjén a felirat. A pálinkakedvelők között is nagy a szórás. Sokan vannak, akik esküsznek a pálinkára, de pl. kerülik a törköly, a seprő vagy akár furcsa gyümölcsökből készült pálinkákat, mint pl. a som. Mások éppen ezeket szeretik. A borok esetében is vannak megrögzött fehér vagy vörös hívők.

(kép: borhalo.com)

Érdemes tehát vásárlás előtt kérdezősködni. Tájékozódjunk továbbá a lehetőségeket illetően is, mert az bizony számtalan. Manapság már kellően széles az italválaszték az üzletekben, de ha a bevásárlóközpontok polcain még sem találunk jó ajánlatokat, számtalan borspecialista és internetes pálinka-, whisky-, gin- és rumshop áll rendelkezésre, ahol a keresgélés közben rengeteget lehet tanulni az alkoholos italok sokszínűségéről, készítéséről, karakterkülönlegességéről és –különbözőségéről.

Bor esetében hét dologra érdemes odafigyelni a választás során, amellett, hogy egy palack bőven elég ajándék:

1. Karácsony lévén amúgy is a drágább felé húz az ember keze, feltételezve, hogy a drágább bor, jobb is. Ez azonban nem mindig igaz. Az ár-érték arányra kell figyelni. Ennek megítéléséhez nem szégyen szakértőtől tanácsot kérni, ami a hiper- és szupermarketekben egyáltalán nem áll rendelkezésre, de egy borszakboltban mindig szívesen segítenek a választásban.
2. Borválasztásnál a szezonra vagy évszakra is szokás figyelni. Karácsony lévén a téli időszak olyan borai. mint a vörösök közül a Cabernet Sauvignon, a fehérek közül pedig egy hordós érlelésű Chardonnay lehet jó választás.
3. Bátran lehet a megszokottól merészen eltérő bort is választani. A lényeg, hogy ne legyen elérhetetlenül drága vagy ritka, azaz megismételhetetlen, ha az ajándék sikeres lenne.
4. A címke fontos. Persze nem kizárólag ez alapján kell választani, de a címke igenis számít. Egy szépen megtervezett, informatív, design-címke rengeteget ad a bor élvezetéhez. A kutatások szerint az unalmas címkéhez az emberek a silányabb bor minőséget társítják.
5. A csomagolás maga a bor legyen. Nem kell bedobozolni, manapság már gyönyörűek tudnak lenni az arra érdemes boros palackok és címkék. Lehet kötni rá egy szolid üdvözlőkártyát, masnit vagy be lehet tekerni selyempapírba, de ennél több már túl sok és felesleges.
6. Remek meglepetés lehet a borhoz egy hozzáillő kiegészítőt mellékelni: egy klasszikus dugóhúzó, egy különleges borospohár vagy egy a bor élvezetéről regélő könyv (pl. Hamvas Béla: A bor filozófiája), de pár száz forintért már különféle borkiöntők, ún. cseppőrök is kaphatók.
7. Végül, érdemes felkészülni némi információval a bor eredetét, készítési körülményeit, a terroirt, a borászt és a borászatot illetően, és a megfelelő pillanatban ezt a tudást is átadni az ajándékkal együtt. Az ilyen figyelmesség megsokszorozza a hatást.

A kézműves sörök iránti érdeklődés olyan mértékben nő évről évre, hogy ma már az sem furcsa, ha valaki sört kap ajándékba. A legnépszerűbb és legpraktikusabb megoldás, ha egy pár palackból álló válogatást állítunk össze különféle ale, IPA, APA, búza, barna, félbarna, porter, stout vagy lager sörökből akár egy, akár több gyártótól. Az ilyen válogatásokhoz ma már könnyedén találhatunk fából készült, egyedi sörös rekeszeket is.

Aki valami „erősebb” italt, párlatot adna ajándékba, vegye a fáradtságot, hogy utánanéz, mit érdemes és milyen áron beszerezni. Kerüljük az ismeretlen eredetű házi párlatokat, csak ellenőrzött forrásból származó pálinkát vásároljunk! Az egyszerűbb gyümölcspálinkák, helyett érdemes Karácsonyra valami különleges, érlelt aszútörkölyt felkutatni. Amúgy is egyre több a jó érlelt pálinka, amely a tiszta gyümölcs karakter mellett, a kifinomult hordós érlelés során további egyedi aromákkal egészül ki. Drágább whiskyből manapság a japán a divatos vagy a különleges blended (kevert) skót whiskyk vagy ír whiskeyk. Nem lövünk mellé pl. egy több whiskyrégió karakteréből ízelítőt adó mini-palackos whisky-válogatással. Arra viszont ügyeljünk, hogy whiskyben járatlan megajándékozottnak ne rontsuk el az ünnepet egy drága és komplex aromatikájú, de rendkívül nehezen megszerethető tőzegfüstös skót maláta whiskyvel.  A pár évtizeddel ezelőtti sütőrumok majd az elmúlt 20 év Bacardi egyeduralma után, kifejezett felüdülés, hogy a rumok között is lehet már válogatni. Rövid internetes keresgélés után választhatunk, hogy melyik spanyol, francia vagy angol típusú, karakterű érlelt rumot szeretnénk megvenni, melyik latin-amerikai rummanufaktúrától.

Jóllehet minőségi italfogyasztásból még nem, de italválasztékból már felzárkóztunk Európához, így számos különleges palackozás és egyedi, szezonális, limitált sorozat is elérhető már egyes hírneves italfajtákból. Igazán hozzáértők számára érdemes körülnézni ezen különleges pálinkák, whiskyk, rumok, cognac-ok, armagnac-ok, calvadosok és ginek között, mert egész jó áron lehet kifogni olyan egyedi palackokat, amelyeket a gyűjtők is megirigyelhetnek.

Előfordulhat, hogy nem sikerül feltérképezni, hogy mire is vágyna a megajándékozott. Ha italt nem is, valami különleges kiegészítőt még beszerezhetünk számára. Whiskykövek, 1 literes fahordó otthoni továbbérleléshez, aroma szett, spéci skót kristály kóstolópohár, koktélrecept-gyűjtemény, egy bármixer tanfolyamra beiratkozás, whisky klub éves tagság vagy akár Aczél Miksa koktélokról a századfordulón megírt könyvének reprint kiadása bőrkötésben mind remek ajándék lehet.

Van persze, aki bármilyen italt kap ajándékba, hamar továbbadja, mert nem igazán érdekli, úgyis mindig ugyanazt a fajta bort vagy pálinkát fogyasztja. Van, aki bármilyen italt kap, szinte azonnal minden érdeklődés nélkül mindet megissza. Nos, nekik tök mindegy, hogy mit veszünk. Sőt, legjobb nem is erőlködni. Nekik marad a sál, a nyakkendő, a kötött pulóver. Bár csábítóan egyszerű megoldás lekapni a hipermarketek polcairól és meglepni valakit egy a gyártók vagy kereskedők által előre díszcsomagolt bármilyen alkoholos itallal, különösen ügyeljünk arra, hogy ne ajándékozzunk semmilyen alkoholt olyan valakinek, aki gyaníthatóan nem jó kedvében fogja azt elfogyasztani, hanem „stresszoldás céljából” vagy bánatában iszik majd meg bármilyen alkoholtartalmú karácsonyi ajándékot! És még az is lehet, hogy meg sem kínál belőle.

A karácsonyi időszak egyik várva várt vállalati eseménye a céges karácsonyi parti, amikor beosztástól és felelősségi körtől függetlenül minden kolléga végre elengedheti magát, hogy közösen ünnepelje a sikeres vagy – nyilván a külső körülmények mindig szerencsétlen összejátszása okán – kevésbé sikeres (a.k.a sikertelen) évet és eredményeket. Az ilyen, amúgy ismerős csoport-közegben, tartott bulikon az emberek hajlamosak kibújni megszokott, hétköznapi álarcuk mögül, hogy ha pillanatokra is, de kiéljék magukat. Mindebben nagy segítségükre van a vállalat „kedvessége és gondoskodása” folytán biztosított ingyen pia.

Bár a kollégák előre készülnek és általában nagyon várják a céges partikat, mégsem számítanak az alkohol kiszámíthatatlanságára. Az alkoholfogyasztók többsége nem ismeri sem az alkohol hatásmechanizmusát, sem a különböző alkoholfajták egyidejű fogyasztásából eredő negatív hatásokat, és sokszor saját alkoholtűrő-képességükkel és annak változatosságával sincsenek tisztában. Mindezekből erednek a céges karácsonyok emlékezetesen vicces jelenetei és azokat a céges kultúrában továbbterjesztő történetek, amelyek évek múltán is kellemetlen emlékeket idéznek azokban, akik elszenvedték a részegségük folytán számukra kontrollálhatatlan eseményeket.

(kép: buzzfeed.com)

Na de mi is történik az ingyen italokban gyanútlanul fürdőző alkalmazottakkal egy ilyen kötetlen vállalati esemény alkalmával? Berúgnak, mint a disznó és bohóckodnak, mint a majom. Ahogy Kolozsvári Grandpierre Emil megírta ’A bor eredete’ című művében: „A bort Noé találta ki unalmában. Hat állat vérét keverte össze. A hat állat az oroszlán, a tigris, a medve, a disznó, a majom és a galamb. Ez a hatféle vér mutatkozik meg a részegek hatféle természetében. Van, aki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlóan bujálkodik, vagy olyan szelíd, mint a galamb.”

Ez igaz lehet talán a részegek természetére, úgy általában. A részegek viselkedése is letudható annyival, hogy alkohol hatására valaki laza, agresszív, beszédes vagy éppen csendes, aggódó, vidám vagy lehangolt, adakozóan jólelkű, vicceskedő vagy bunkó és beszólogató, akár überokos lesz, netán örök józanként állja a sarat vagy teljesen szétcsúszik. A karácsonyi céges parti részegei azonban külön minőséget képviselnek, hiszen többnyire azok előtt vetkőznek ki teljesen magukból, akik előtt józanul a leginkább viselkedni szoktak. Lássuk a céges karácsonyok klasszikus részegtípusait:

• Már viszonylag kevés elfogyasztott alkohol hatására megjelennek a vicceskedő kollégák. A poéngyárak, a született stand-uposok, akik fejből tolják az összes híres filmvígjáték összes jelenetének összes poénját, természetesen élethű előadásban. Úgy gondolják, remek humoruk van (bár sokszor valóban eredetiek a vicceik) és erről annál jobban meg vannak győződve, minél ittasabbak. Eleinte szórakoztatóak, de a buli előrehaladtával egyre fárasztóbbak, és a végén szinte már csak saját maguk röhögnek saját poénjaikon, viszont annál hangosabban.

• Sokszor a józanul legcsendesebb kollégák lepik meg a társaságot azzal, hogy leveszik félénk álarcukat és kellő mennyiségű alkohol legurítása után megmondóemberré változnak. Egy idő után válogatás nélkül mondják véleményüket és osztogatják addig rejtegetett tanácsaikat a munkatársaknak. A szerencsétlenebbek érzékszerveit úgy letompítja az alkohol, hogy azt sem veszik észre, amikor a főnököt támadják be keresetlen és az alkohol oldotta gátlások folytán néha összefüggéstelenül előadott véleményükkel.

• Az alkalmi csábító ugyancsak az alkohol oldotta gátlások folytán válik hétköznapi kollégából önjelölt szívtipróvá. Eleinte válogat lehetséges „áldozatai” között, majd az idő előrehaladtával és a bevitt alkohol mennyiségével arányosan megelégszik bárkivel. Lassúzás, taperolás, kétértelmű utalások, erotikusnak gondolt táncmozdulatok és folytonos közeledés jellemzi, míg végül egyre kétségbe esettebb próbálkozásaira direkt visszautasítás lesz a válasz, amit jobb esetben szimpla beletörődéssel, de szégyenkezve visel. Rosszabb esetben zaklatóvá válik.

• Van kolléga, aki annyi frusztrációt cipel magában józan hétköznapjain, hogy alkohol hatására lelkizős lélekbúvárrá válik. A többiek vállán sírja el érzelmi, kapcsolati, munkahelyi problémáit, egész életének lelki megrázkódtatásait. Általában ő az, aki előbb vidám részeg, majd a lelkizős fázisba esve elszomorodik, hogy további italok elfogyasztása után annál hangosabb agresszorként próbálja feledtetni érzelmi megingását.

• A munkamániás az, akiben az alkohol sem tudja elfeledtetni, hogy éppen munkatársaival bulizik, így a céges partin is csak a munkán jár az esze. Ontja a történeteket munkasikereiről, ötleteiről, éppúgy a panaszáradatát problémáiról, csalódásairól, és a munkatársakkal vagy projektekkel kapcsolatos elégedetlenségéről.

• Az aggodalmaskodó kolléga már kis mennyiségű alkohol elfogyasztása után a szívén viseli mind a buli sikerét, mind a többiek jókedvét és biztonságát. A buli elején még azon aggódik, hogy vajon mindenki jól érzi-e magát, jó lesz-e a buli, elég lesz-e a kaja és a pia, lesz-e tánc, elégedett lesz-e a főnök. Az alkoholfogyasztás és a rendezvény előrehaladtával egyre jobban kezd aggódni azért, hogy vajon mindenki jól fogja-e magát érezni holnap, ne dehidratálódjanak a lerészegedő kollégák, összejöjjenek a párok és biztonságban hazaérjen mindenki.

• Minden cégnél megtalálható az a féle partiállat, akinek tulajdonképp alkoholra sincs szüksége ahhoz, hogy birtokba vegye a teljes táncparkettet vagy hangosan énekelje és a többiekkel énekeltesse a slágereket. Részegen ugyanez a „műsor” neki kellemes, másoknak kellemetlen, de telefonnal megörökítendő élménnyé változik, lévén a tánc lenyűgöző versenytánc helyett bizonytalan vonaglássá, a többiekkel közös felszabadult éneklés, asztal tetején csápolós óbégatássá változik.

• A laza főnök alkohol hatására kilép szokásos vezetői szerepéből, közvetlenné válik, jófejkedik, barátkozik, ami ellentmond a munkanapokon mutatott távolságtartásának. Minél többet iszik, annál nagyobbnak és természetesnek gondolja barátságát, holott pusztán annál leereszkedőbb és terhesebb lesz közeledése.

• A szerelmesek józanul még csak összenéznek, részegebb állapotukban már „véletlenül” folyton egymáshoz sodródnak, míg végül vagy a táncparketten borulnak össze és maradnak úgy a buli végéig, vagy a buli egy csendesebb szegletében elegyednek a külvilágot kizáró sugdosós beszélgetésbe attól függően, hogy a „párocska” régóta létező titkos kapcsolat vagy aznap összeállt alkalmi eltévelyedés eredménye.

• Végül ott vannak a szerencsétlen lúzerek. Ők annyira megörülnek az ingyen pia adta lerészegedés lehetőségének, hogy már a kezdet kezdetén leisszák magukat. A buli derekára már hozzák a katatón állapotban bólogatós, széken dülöngélős, homályos tekintettel értetlenül maga elé bámulós, majd többnyire fekvehányós vagy a wc egy szegletében földre gömbölyödős fotó- és videósorozat témát, amely biztosítja magasztos helyüket a céges legendáriumban és – valódi szerencsétlenségükre – a céges partifotók archívumában.

Evolúciós örökség vagy civilizációs ártalom az alkoholizmus? Az emberi civilizáció soha nem látott szintre juttatta az alkoholfüggőséget: ez is csak a tudományos-technikai forradalom káros mellékhatása vagy az alkoholfogyasztás mindig is jelen volt az emberiség mindennapjaiban?

Sokan keresik a választ arra, hogy vajon miért fogyaszt az ember alkoholt és mi okozza az alkoholfüggőséget. A válasz egyrészről egyszerű: mert az ember szereti az alkoholt és sokan nem tudnak az általa okozott örömről lemondani. De van vajon valami evolúciós magyarázat erre az evolúciós szempontból értelmetlennek tűnő kapcsolatra? Vannak más élőlények is, akik természetes közegükben ki vannak téve az alkoholfogyasztás kockázatának?

(kép: Deviant Art)

Az alkohol az élesztőgombának köszönhető, ami a természetben előforduló bármilyen magas cukortartalmú gyümölcsből, növényből, nektárból képes alkoholt erjeszteni. A muslica már évmilliókkal ezelőtt rájött, hogy az alkohol illata jelzi számára egy magas cukortartalmú, jelentős kalóriaforrás jelenlétét. De mi a helyzet az emberrel?

A „részeg majom” elmélet szerint az ember vonzalma az alkohol iránt a muslicáéhoz hasonló eredetű. A főemlősök, előember és ember a trópusi éghajlaton fejlődött, ahol a cukorban gazdag gyümölcsök a meleg és páradús levegőn igen hamar erjedésnek indulnak, így az alkohol illata mindössze ezekre a tápanyag lelőhelyekre vezette őseinket. Az első erjedt gyümölcsből alkoholt fogyasztóknak ráadásul gyorsnak kellett lenniük, hogy a cukorban gazdag táplálékra lassabban rátaláló társaik előtt elég kalóriát tudjanak magukba tömni. Az alkohol étvágygerjesztő hatása (v.ö. modern korunk aperitif italai) ebben is segítségükre volt.

Az evolúciót kutatók szerint magának az evolúciónak központi tétele, hogy azok a viselkedési minták maradnak fenn hosszú távon, amelyek növelik a túlélési képességet. A cukorban gazdag, de alkoholban szegény erjedt gyümölcsök őskori fogyasztása megfelelhet ennek a tételnek. De mi magyarázza a túlzott alkoholfogyasztás, mint kóros szenvedély fennmaradását? Miért nem haltak ki azok az „alkoholista” egyedek, akiknek a túlzott alkoholfogyasztása nemhogy növelte, de kifejezetten csökkentette túlélési képességét?

Az evolúciós átalakulás három feltétel mentén érvényesül: genetikai alapokon álljon, a szelekció különböző génváltozatok közötti kiválasztódással történjen, és a kiválasztódás előnyös hatást gyakoroljon a szaporodási és túlélési képességre. Az alkoholfogyasztás, mint minden szenvedélybetegség és szerhasználat visszavezethető genetikai okokra is és genetikai alapjai nagy változatosságot mutatnak. A viselkedési formákat illetően azonban kétséges lehet, hogyan gyakorolhat egy destruktív viselkedési minta jótékony hatást az egyén evolúciós fejlődésére. Erre a „közvetlen nyereség” elmélete vagy az „érzelmi kisiklás” elmélete adhat magyarázatot.

A „közvetlen nyereség” elmélete szerint az evolúció azért engedte továbbfejlődni az „alkoholizmust”, mert előnyös tulajdonságok kapcsolódtak hozzá, jóllehet ennek ára az volt, hogy sebezhetővé tette az emberi szervezetet a függőség kialakulásával szemben. Ma már egyértelmű hátrányai mellett, az ősidőkben előnynek számított, hogy az erjedt gyümölcsökből és később gyenge sörökből, borokból elfogyasztott alacsony alkoholmennyiség stimulálta az érzékszervek működését, növelték a mentális műveletek sebességét és csökkentették pl. az éhségérzet, szorongás és hasonló testi érzetek negatív hatásait, ráadásul közvetlen jutalmazási folyamatokat is beindítottak az agyban. Lehetséges, hogy az evolúció során azért volt az előnyök vs hátrányok egyenlege pozitív, mert a jelentősen alacsonyabb átlagéletkor mellett nem jelentkeztek a hosszú távon káros és végzetes hatások. De legalábbis csak abban az idősebb korban jelentkezhettek, amikor az egyén már túl volt szaporodási képessége csúcsán.

Az „érzelmi kisiklás” elmélete szerint a függőség kialakulása az érzelmi szabályozás egyfajta káros mellékterméke. Eszerint az elmélet szerint az evolúciós környezetben nem zajlott pozitív kiválasztódás az alkoholfogyasztással kapcsolatos viselkedésformákra. Egyszerűen annyi történik, hogy az olyan pszichoaktív szerek, mint az alkohol, megzavarják az érzelmi szabályozást azzal, hogy mesterségesen okoznak örömöt. Az öröm illúzióját keltik ott, ahol valódi örömnek kellene lennie. A modern környezetben ráadásul olyan mennyiségben és olcsón elérhető örömforrást jelent az alkohol, hogy egyszerűen felborítja az érzelmi információfeldolgozás rendszerét. Az elmélet szerint éppen azok válnak az alkohol rabjává, akiket életükben kevés öröm ér, legalábbis úgy élik meg, hogy a boldog pillanatok elkerülik őket.

Az alkohol iránti érzékenységünk tehát az ősidőkből és olthatatlan tápanyagigényünkből származhat. Az alkohol azonban egy a természetben előforduló olyan pszichoaktív anyag, amely az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatja annak működését és hiánya elvonási tünetekkel jár. A tudatmódosító hatást azonban ritkán lehetett módja megtapasztalnia őseinknek, mert az általuk erjedt gyümölcsök formájában elfogyasztott alkohol (milligramm etanol) lényegesen kevesebb volt, mint amennyit a mai kor bármelyik iparilag tökélyre fejlesztett és népszerű szeszesitala tartalmaz. A mai csimpánzok is fogyasztanak erjedt gyümölcsöket, de általában hamarabb jól laknak, minthogy berúgjanak.

Az emberiség számára az alkoholfogyasztásból eredő gondok akkor váltak jelentőssé, amikor megtanulta, hogyan készítsen egyre tisztább és magasabb alkoholtartalmú italokat egyre olcsóbban. Az alkoholizmus olyan civilizációs ártalomként is felfogható, mint az egyre olcsóbban előállított magas kalóriatartalmú feldolgozott élelmiszerek túlfogyasztásából eredő túlsúlyosság vagy a magas bevitt cukormennyiségből kialakuló cukorbetegség. A válasz tehát a bevezetőben feltett kérdésre: az alkoholfogyasztás evolúciós örökség, míg az alkoholizmus civilizációs ártalom.

Lehet valaki olyan szerencsés, avagy szerencsétlen, hogy bárminemű alkohol elfogyasztása nélkül is képes lerészegedni a szervezete?

Sokan szeretnék elérni azt a szerencsés állapotot, amikor alkohol fogyasztása nélkül is megnő a véralkoholszintjük, elbódulnak, oldódnak a gátlásaik vagy egy könnyed lerészegedésbe menekülhetnek a mindennapok feszültséggel és stresszel teli valóságából. A szkeptikusok szerint erre semmi esély, mivel csak az ethanol molekula szervezetbe juttatása képes létrehozni azt a bűvös kémiai folyamatot, amelynek eredménye a részegség. A gyakorlat azonban mást mutat.

Az elmúlt évtizedben több olyan kísérletet is folytattak – főleg angolszász egyetemi campusokon – amely bebizonyította, hogy bizonyos fokú „részegségre” vagy inkább ún. placebo-részegségre képes az emberi a szervezet alkohol fogyasztása nélkül is. Ezekben az esetekben a fiatalok mindössze úgy hitték, hogy alkoholtartalmú sört fogyasztanak, miközben a kísérlet szervezői csupán alkoholmentes sör fogyasztására ösztönözték őket. A „részegségük” azonban nem volt valódi, vérük alkoholszintje nem változott, nem vesztették el a kontrollt, mindössze oldottabban viselkedtek, könnyebben elengedték magukat a kísérlet céljára szervezett egyetemi party-n, hiszen tudatuk úgy hitte, hogy alkoholt fogyasztottak és várta annak hatását. Nagyobb mennyiség elfogyasztása után azonban nyilván jön a felismerés, hogy nem érkezik a várt hatás, így a tudat is hamar „kijózanodik az álrészegségből”.

(kép: Gundry MD)

Létezik ezzel szemben egy olyan betegség, amelynek elszenvedői kifejezetten szerencsétlenségnek élik meg mások által olyannyira szerencsésnek gondolt képességüket. Az ún. Auto-Brewery-Syndrome (ABS) viszonylag új keletű felfedezése annak, hogy vannak emberek, akiknek alkoholt termel az emésztőrendszerük. Bélflórájukban jelen van egy élesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae), amely alkohollá alakítja az elfogyasztott cukrot. Ugyanazt teszi, amit élesztőgombatársai ellenőrzött erjesztési folyamatok során a szeszfőzdékben, a cukorból alkoholt állít elő, csak az ABS-ben szenvedők esetében ez egy nem kívánt folyamat lévén a szervezetük által így előállított alkohol ugyanúgy bekerül a véráramba, mintha bármilyen szeszesitalt ittak volna és a hatása is nagyjából ugyanaz, vagyis a részegség. Mások mit nem adnának egy szuperképességért, amitől úgyis becsípve érezhetik magukat, hogy egy korty alkoholt sem fogyasztottak. Egy ABS beteg azonban inkább szabadulna ettől a képességétől, hiszen ez a rendellenesség egyelőre nem gyógyítható, mindössze kezelhető némi szénhidrátdiétával. Ha nem figyel a diétára, máris jönnek a részegség tünetei, a szédülés, bódult állapot, szájszárazság, izzadás, tájékozódási zavar és a kellemetlen érzés, hogy a környezet úgy hiszi alkoholista. A betegség még kevéssé ismert, így a tünetek jelentkezésekor sokan nem is tudják, kihez forduljanak vagy forduljanak-e bárkihez is. Akinél pedig diagnosztizálták az auto-brewery-syndrome nevű betegséget, annak élete nemhogy felhőtlen és ingyenes alkoholmámorrá változik, hanem igencsak megnehezedik, mivel a biztonság kedvéért napjában többször is ellenőriznie kell véralkoholszintjét és nem árt, ha mindig van nála egy GPS-nyomkövető, hogy baj esetén megtalálják.

Most, hogy Donald Trump nyerte az elnökválasztást, mindenki azt kérdezi, hogy vajon mivel fog ünnepelni? A többség valamilyen oknál fogva néhány karibi lányt és némi Crystal pezsgőt képzel a jólfésült "aranyifjú" köré, bár ennél nagyobb esélye van annak, hogy Trump Trump vodkát iszik a győzelemre. Az idei az első olyan elnökválasztás, amihez több szálon is kötődik az alkohol, és amire a legkülönfélébb ivós játékokat találták ki az amerikaiak.

Lehet, hogy az ivós játékok nem véletlenül Trump jelöltsége idején bukkantak fel, mert rengetegen lehetnek, akik alkohollal próbálták elviselhetővé tenni a traumát, amit Trump elnökjelöltsége okozott számukra. Másrészt Trump az első jelölt, akinek saját vodkamárkája van. (De nem az első elnök, mert annak idején George Washingtonnak saját whiskey-lepárlója is volt.) A Trump vodka Donald Trump saját vodkamárkája, amit némi meglepetésre nem is az Egyesült Államokban, hanem Hollandiában bérgyártat a Trump-birodalom. "Make The Netherlands Great Again?" Aki ebből eleget iszik, az bizonyára mindent nagyszerűnek fog látni. Ha eddig nem volt olyan, hogy a Fehér Ház hivatalos vodkája, akkor van rá esély, hogy januártól már lesz.

Ismerve Trump "fukarságát", az sem meglepő, hogy a Trump-aktivistáknak szervezett tegnap éjszakai választási partyn nem volt ingyen az ital a bárban, hanem minden kis hangyaszorgalmú aktivista készpénzért tudott csak alkoholhoz jutni. Egy amerikai sör 10 dollár (majd' 3.000 Ft), az import sör 11 dollár, bármilyen bor pedig 13 dollár volt a bárban. Így, aki nem tudott és akart a partyn örömrészegségbe menekülni, az max otthon tudott egy olcsóbb ivós játékkal vigasztalódni.

A VinePair magazin ehhez még megfelelően részletes infografikát is készített, amelyen remekül követhető, hogy helyzettől, helyszíntől és a támogatott jelölt éppen aktuális esélyeitől függően mit szükséges fogyasztani, a kezünk ügyébe kerülő bármitől, a borokon keresztül a Jäger Bomb-ig.

Az ivós játékok nagyrésze vagy érzelmi állapottól, vagy a jelöltünk TV-felbukkanásai és a jelölt kampányüzeneteinek elhangzó kulcsszavaihoz kötötte a fogyasztási gyakoriságot és az elfogyasztandó alkohol típusát.

A két legkreatívabb megoldás közül az egyszerűbb két fajta ivásra épült. Egy kortynyit kellett inni bizonyos előre meghatározott ám nem feltétlenül várt történések (pl. egy konzervatív jelölt kimondja az "email" szót, vagy Hillary Clinton besöpri a teljes észak-keletet, vagy amikor rájövünk milyen szar lehet Melanie Trumpnak lenni). Egy felest kellett ledönteni, amikor pl egy riporter kimondta Ohio állam nevét vagy amikor már 10 Facebook-ismerősünket is töröltük, mert idegesített, hogy a szembenálló tábor sikerén örömködött.

A legszofisztikáltabb ivós játékot azonban még a négy évvel ezelőtti Obama-Romney viták idején kezdték, ám azóta sikerült tökélyre fejleszteni és saját weboldalon futott már a Demokrata és Republikánis párti előválasztási viták idején is. A játék Piros és Kék csapatra osztotta a résztvevőket. A Piros csapatnak akkor kellett innia, amikor olyan szavak és nevek hangzottak el, mint Billy Bush, lelkesedés vagy a Győzni kell. A Kék csapatnak viszont akkor, amikor Jill Stein neve vagy a tűzfal és latino szavak hangzottak el. De például Reagan nevének elhangzása esetén mindkét tábornak innia kellett. A játékhoz még azt is megadták, hogy mely csatornák élő közvetítéseit kellett követni.

Sokszor, sok fórumon elhangzik, hogy az ivós játékokat kerülni kell, semmi értelmük, egyértelműen károsak az egészségre függetlenül attól, hogy milyen alkoholtartalmú itallal játszák. Úgy látszik az amerikaiakat ez most pusztán annyira érdekelte, hogy figyelmességből odaírták a weboldal aljára, hogy mindenki legyen tisztában a határaival és csak mértékkel fogyasszon alkoholt. Ez annyira lehet hatékony figyelmeztetést a választóknak, mintha a politikusoknak írnák oda a súgógép aljára, hogy legyenek tisztában a határaikkal és csak mértékkel hazudjanak.

Beszélünk itt számtalan alkoholfogyasztással kapcsolatos dologról, az alkohol hatásáról, egységnyi alkoholról és mértékletes ivásról, de legkeresettebb téma valószínűleg a másnappal kapcsolatos praktikák tárháza, vagyis az, hogy hogyan lehet megúszni a lerészegedés utáni "büntetést" és szenvedést, és mihamarabb kijózanodni.

Igen, mindannyian ismerjük azokat a napokat, amikor előre tudjuk, hogy a másnap elképesztően gatyaszaggató lesz és valamiért mégsem teszünk ellene semmit: vagy azért, mert valami elemi ösztön lévén imádunk kínlódni, vagy azért, mert nem ismerjük az alap, jól bevált trükköket! Ezen szeretnénk most változtatni és könnyíteni a nehéz napjaitokon.

(kép: http://esquire.com)

Az első lépés, hogy jobban megértsük a rettegett másnapok jelenségét, azzal kezdődik, hogy megértjük, mitől lesz valaki másnapos!?

Az első ludas a agyfacsaró after érzésben a kiszáradás – az alkohol fokozza a szervezet vízleadását (más szóval dehidratál), ezért szárad ki a száj, ezért fáj a fej, ezért jön a szédülés és róka barátunk is megjelenhet egy szemvillanás alatt! Önmagában a kiszáradás még kevés a kínokhoz, kell még egy nagyon jó másnapos alapkellék: a gyümölcscukor – tudjátok, ezért van az, hogy az olyan, tiszta italok, mint a vodka, fehérbor viszonylag egy jól irányzott szundival lenyomhatóak, addig a sör,az édes borok és likőrök csapata erősen csapzottá varázsoljhaták az emberi aurát másnapra.

A legjobb ellenszer a megelőzés. A legjobb taktika: Ne rúgjatok be!

Na jó, nyilván vannak szerencsétlen és véletlen balesetek, mikor az ember egy óvatlan pillanatban ráeszmél – ez már több, mint kéne. Extrém esetekben nyilván van példa arra is, hogy ez a végső cél – de ezt majd a fétisek postban tárgyaljuk ki bővebben! Szóval, az óvatlanul lerészegedőknek íme néhány tipp és praktika, amelyek megkönnyítik a másnapi apokalipszist:

- A gyomor azért van, mert itt a dolgok bizony lebomlanak – bármily meglepő is – ezért van az, hogy minél több időt tölt el az alkohol a gyomorban, annál inkább ott is bomlik le, azaz kevesebb kerül a véráramba!  Szóval, a bomlás érdekében nem árt az arcunkba tolni buli előtt valami nehezebb kaját, illetve ha lehetőség nyílik rá, akkor folyamatosan csipegetni vagy a zsebből kihalászott maradék chips-et majszolni!

- Lassan járj, tovább élsz! – mondta a teknős, mikor a nyúllal volt a jól ismert futós balhéja, és ez az okos mondás, ebben az esetben is helytálló gondolat! Iszogassatok lassan, kortyolgatva – így a májatoknak van némi esélye, hogy le tudja bontani a beérkező „ingereket”. Egy átlagos emberi máj kb. egy egységnyi alkoholt (vagyis 8-12 gramm etanolt) képes lebontani 1 óra alatt, ami kb. 2cl felesnek, egy pohár sörnek vagy bornak felel meg. Ha óránként egy egységnyi alkoholt isztok meg, a májatok tartani tudja a tempót az alkohol lebontásával. Igen, ez nehéz, és igen, ebből nem lesz lerészegedés.

- Nemcsak trendi, de hasznos is vizet inni tintázás mellé. Hogy miért? Mert az alkohol, ahogy már említettük, vízhajtó hatással rendelkezik. Sok húzókör, sok wc, sok pisi, sok ásványi anyag elveszik a lefolyóban – ezt lenne hivatott pótolni a több víz, nyilván ezért kapta az ásványvíz nevet is!

- A víz misztikus erejének tudható be az is, hogy a lefekvés előtti  „amennyit-csak-lehet” mértékegység csodákra képes – egy aszpirinnel és némi magnéziummal megspékelve pláne!

Késő bánat, kínzó másnap

Bármennyire is tapasztaltnak gondoljuk magunkat – ugyebár a rutin meg az évek – és elővigyázatosnak, bizony van az úgy, hogy hiba csúszik a gépezetbe és a másnap erős, negatív élettani hatásokkal és 3perces fájásokkal jelentkezik. A kutyaharapást szőrével népi bölcsesség egyáltalán nem javasolt, mert csak elodázza a szenvedést, de ezen kívül akad még néhány ötlet a kínlódás kálváriájának csökkentésére.

• Pótoljátok az elveszett folyadékot!

 Ásványvíz, babavíz, tej, gyümölcslé – tökmindegy, csak folyékony legyen – egyébiránt tök vicces, hogy a cukor teszi borzasztóvá a másnapot és mégis, a cukor az, ami meggyorsítja az alkohol lebontását.

• Koffeint az arcba!

Kávé vagy kóla – a koffein összehúzza az ereket, azaz szűkíti az agyi vérereket is és így a fejfájás is csökken! Tadamm!

• Éljen az update konyha – nem csak Norbi, de a sok könnyű kaja is segít eltüntetni a fejünkben boxoló majmokat! Méz, gyümölcs, savanyú káposzta, egy tányér forró erő-, zöldség- vagy csirkehúsleves sosem árt!
• Mozdulásra fel! Vagy valami ilyesmi, nyilván nem egy maratoni edzésre kell gondolni, elég egy laza séta a szabadban, ugyanis a mozgás fokozza az endorfintermelést. Aki nem tudná, az endorfin egy jó kis hormon, amit a sok alkohol jelentősen lecsökkent - szóval, ha kicsit adunk az érzésnek, akkor ettől a fancy kis hormontól vidámabbnak és frissebbnek érezzük magunkat!

Sok szerencsét és sikeres túlélést!

A legfontosabb azonban, hogy tisztában legyetek azzal, hogy nincs olyan trükk, varázslat és praktika, ami felgyorsítaná az alkohol lebomlását a szervezetetekben! Attól, mert a fenti trükkökkel csökkentitek a kínzó tüneteket és valamennyire elviselhetővé teszitek a másnapot, az alkohol nem fog egy csapásra eltűnni a véretekből, így egy szondázás bármikor kimutatja a tényleges véralkohol szintet, kávé, tea, csoki, redbull, víz vagy bármi más varázsszer ide vagy oda. Az idő az egyetlen orvosság! Ki kell várni azt az időt, amíg a szervezet megküzd az alkohollal. Amíg ez nem történik meg, ne vezessetek!

Írországban legalább akkora probléma az alkoholizmus mértéke mint Magyarországon, az írek mégis több figyelmet fordítanak a megoldásra. Nemrégiben röppent fel a hír, hogy az ír Kormány egészen drasztikus törvényi változtatásokra készül annak érdekében, hogy féken tartsa az alkoholizmust az ír társadalomban. Nem könnyű a feladat, lévén az íreket legalább olyan erős érzelmi szálak kötik a sörökhöz és a whiskeyhez, mint minket magyarokat a borhoz és pálinkához. A mostani kormányzati próbálkozást azonban messze megelőzte a civilek, kormányzat, tudósok és vállalatok összefogásával létrejött állásfoglalás és alapelvek kidolgozása, amely példaértékű lehetne itthon is, ha az alkoholizmust valóban jelentős társadalmi problémának gondoljuk.

Számos országban tartott széleskörű egyéni és szervezeti konzultációkat követően az Írországi Nemzeti Főiskola és a Nemzetközi Alkoholpolitikai Központ (ICAP) 1997. május 26. és 28. között értekezletre hívott meg egy szakértői csoportot Dublinba. Az értekezlet végén a résztvevők magánszemélyként konszenzussal jóváhagyták a Dublini Alapelveket, és kifejezték reményüket, hogy ezek az elvek általánosan elfogadottá válnak. A találkozón tudósok, vállalatvezetők, népegészségügyi szakemberek, valamint kormányközi és civilszervezetek képviselői vettek részt.

Preambulum: az együttműködés etikája

A közjó érdekében a társadalom minden tagjának ki kell vennie részét a társadalmi felelősségből. Szükséges, hogy az alkoholfogyasztással összefüggő területeken az egyének és a társadalmak, amelyekben élnek, megalapozott döntéseket tudjanak hozni. Az alkohollal kapcsolatos ismeretek előmozdítása és az alkohol ésszerűtlen fogyasztásának megelőzése érdekében a kormányoknak, a szesziparnak, a tudományos kutatóknak és a népegészségügyi intézményeknek közös felelőssége, hogy az Alapelvekben foglaltak szerint együttműködjenek.

A szeszipari vállalatok, a kormányok, a tudományos kutatók és a népegészségügyi szervek közötti együttműködés Dublini Alapelvei

I. Alkohol és társadalom: együttműködés a szeszipar, a kormányok, a közösség és a népegészségügyi szervek között.

A. A kormányoknak, a civilszervezeteknek, a népegészségügyi szakembereknek, valamint a szeszipari vállalatoknak alkoholpolitikájukat és az alkohollal összefüggő kérdésekben kialakított álláspontjukat a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok lehető legalaposabb megértésére kell alapozniuk.

B. Az alkoholpolitikának - illeszkedve ahhoz a kulturális környezethez, amelyben létrehozták - együttesen kell megjelenítenie az állami szabályozást, az ágazati önszabályozást és az egyéni felelősséget.

C. Az alkoholfogyasztáshoz különféle - mind az egyént, mind a társadalmat érintő - jótékony és kedvezőtlen egészségügyi és társadalmi következmények társulnak. A kormányok, a kormányközi szervezetek, a népegészségügyi szervek, valamint a szeszipari vállalatok megfelelő intézkedésekkel külön-külön és együttesen is fel kell, hogy lépjenek a felelőtlen alkoholfogyasztás és az ilyen magatartás ösztönzése ellen. Ezen intézkedések magukba foglalhatnak kutatást, felvilágosítást, valamint az alkohollal összefüggő problémákra irányuló programok támogatását.

D. A szeszipari ágazat, valamint a szeszesitalok előállításában, értékesítésében, szabályozásában és fogyasztásában érintett más szervezetek csak törvényes és felelősségteljes alkoholfogyasztásra ösztönözhetnek.

E. A kormánynak és a szesziparnak egyaránt felelőssége, hogy biztosítsa a termékbiztonság szigorú ellenőrzését.

F. Annak érdekében, hogy az egyének megalapozottan dönthessenek, fogyasztanak-e alkoholt, mindazoknak, akik a nyilvánosságot az alkoholfogyasztás egészségügyi és társadalmi hatásairól tájékoztatják, a tájékoztatást pontosan és kiegyensúlyozottan kell végezniük.

1. A szeszipari termékek reklámozásának ésszerű szabályozás és/vagy ágazati önszabályozás alá kell esnie, és nem ösztönözhet túlzott és felelőtlen italozásra.
2. Az alkoholfogyasztással és a velejáró kockázatokkal kapcsolatos pontos tájékoztatásban a felvilágosító programoknak jelentős szerepet kell kapniuk.

II. Az alkoholhoz kapcsolódó kutatások: együttműködés a szeszipar, a kormányok, és a tudomány között.

A. Az alkohollal – és annak minden aspektusával - kapcsolatos ismeretek szélesítése érdekében a tudósok és a kutatók részére lehetővé kell tenni, hogy korlátozás nélkül dolgozhassanak együtt a szesziparral, a kormányokkal és a civilszervezetekkel.

B. A szeszipar, a kormányok és a civilszervezetek támogassák a független tudományos kutatásokat, amelyek hozzájárulnak az alkohol tulajdonságainak, hatásainak, fogyasztásának, a vele való visszaélésnek, továbbá az alkohol egészségügyi és társadalmi összefüggéseinek alaposabb megértéséhez.

C. Az alkohollal kapcsolatos kutatások lebonyolítása és az eredmények közzététele során - függetlenül az ilyen kutatások finanszírozási forrásától - a tudósoknak és a kutatóknak be kell tartaniuk a legszigorúbb szakmai, tudományos és etikai normákat.

D. Mindazoknak, akik a kutatásban érintettek - beleértve a finanszírozókat is - kerülniük minden olyan lépést, amely sértheti a tudományos kutatások és a kutatóintézmények számára elengedhetetlen intellektuális függetlenséget és szabadságot.

1. Amikor támogatást igényelnek, a tudományos kutatóknak fel kell tárniuk minden olyan személyes, gazdasági vagy pénzügyi érdekeltségüket, amely közvetlenül vagy jelentős mértékben befolyásolhatja bármilyen kutatási projekt megtervezését, lebonyolítását, elemzését, értelmezését vagy a róla készült jelentést.
2. Az ilyen kutatásról készült jelentésben a tudományos kutatók nyilvánítsanak köszönetet a kutatási tevékenységüket finanszírozó forrásnak (forrásoknak).

E. A kutatók számára biztosítani kell, hogy munkájuk eredményét korlátozásmentesen terjesszék és publikálják. A tulajdonosi információk vagy az üzleti titkok védelme érdekében a terjesztés és a publikáció előre egyeztetett ésszerű és etikai korlátozások alá eshet.